Szamaracska

Élt egyszer egy király meg egy királyné. Szépek voltak, gazdagok voltak, mindenük megvolt, amit csak kívántak; csupán egy híja volt a boldogságuknak: nem volt gyermekük. A királyné mindegyre csak emiatt búslakodott, s napjában százszor is elmondta: - Szomorú az én sorsom, olyan vagyok, mint a meddő szántóföld. Addig-addig epekedett, míg végül is teljesedett a kívánsága. Hanem a kisded, akit a világra hozott, nem emberi csecsemő volt, csak egy kis csacsi. Szegény királyné csak akkor kezdett igazán jajveszékelni, amikor a magzatát meglátta. - Inkább ne is lett volna gyermekem, mint hogy ilyen csúfságot ringassak! És kiadta a parancsot: vessék a csacsit a vízbe, hadd falják föl a halak. A király azonban közbeszólt: - Nem! Akármilyen, mégiscsak a fiam. Ha meghalok, övé lesz a trónom és a koronám! Fölnevelték hát a kis szamarat. Szépen gyarapodott, szép nagyra nőtt a füle is. Vidám kis jószág volt, sokat ugrándozott, sokat játszadozott, különösen a zenét szerette.
7.7/10 - 39 szavazat






Grimm testvérek legszebb meséi
















Donations are welcomed & appreciated.


Thank you for your support.