ENGLISH

Cat and mouse in partnership

MAGYAR

Macska-egér barátság


A cat had made the acquaintance of a mouse, and had said so much to her about the great love and friendship that he felt for her, that at last the mouse agreed that they should live and keep house together. "But we must make preparations for winter, or else we shall suffer from hunger," said the cat, "and you, little mouse, cannot venture out everywhere, or in the end you will be caught in a trap." This good advice was followed, and they bought a pot of fat, but they did not know where to store it. Finally, after much consideration, the cat said, "I know of no place where it will be better stored up than in the church. No one dares take anything away from there. We will put it beneath the altar, and not touch it until we are need it." So the pot was stored safely away, but it was not long before the cat took a great longing for it, and said to the mouse, "I wanted to tell you, little mouse, that my cousin has brought a little son into the world, and she has asked me to be his godfather. He is white with brown spots, and I am to hold him over the baptismal font. Let me go out today, and you look after the house by yourself." - "Yes, yes," answered the mouse. "By all means go, and if you get anything good to eat, think of me. I would like to drink a drop of sweet red christening wine myself." All this, however, was untrue. The cat had no cousin, and had not been asked to be godfather. He went straight to the church, crept up to the pot of fat, began to lick at it, and licked off the top of the fat. Then he went for a stroll on the roofs of the town, looked out for opportunities, and then stretched out in the sun, licking his whiskers whenever he thought of the pot of fat. He did not return home until it was evening. "Well, here you are again," said the mouse. "You must have had a happy day." - "Everything went well," answered the cat. "What name did they give the child?" asked the mouse. "Top-Off," said the cat quite coolly. "Top-Off?" cried the mouse. "That is a very odd and uncommon name. Is it a usual one in your family?" - "What does that matter?" said the cat. "It is no worse than Crumb-Thief, as your godchildren are called."

Before long the cat was seized by another fit of longing. He said to the mouse, "You must do me a favor, and once more manage the house alone for a day. I have been asked again to be godfather, and since the child has a white ring around its neck, I cannot refuse." The good mouse consented. However, the cat crept behind the town wall to the church, and devoured half the pot of fat. "Nothing tastes as good as that which one eats by oneself," he said, and was quite satisfied with his day's work. When he arrived home the mouse asked, "What name was this child christened with?" - "Half-Gone," answered the cat. "Half-Gone? What are you saying? I have never heard that name in all my life. I'll wager it is not in the almanac."

The cat's mouth soon again began to water for the delicious goods. "All good things come in threes," he said to the mouse. "I have been asked to be godfather again. The child is totally black, only it has white paws. Otherwise it has not a single white hair on its whole body. This only happens once every few years. You will let me go, won't you?" - "Top-Off. Half-Gone," answered the mouse. "They are such odd names, that they make me stop and think." - "Here you sit at home," said the cat, "with your dark gray fur coat and long braid of hair capturing fantasies. That is because you do not go out in the daytime." During the cat's absence the mouse cleaned the house, and put it in order, but the greedy cat devoured all the rest of the fat. "One has peace only after everything is eaten up," he said to himself. Well filled and fat, he did not return home until nighttime. The mouse immediately asked what name had been given to the third child. "You will not like it either," said the cat. "His name is All-Gone." - "All-Gone!," cried the mouse. "That is the most worrisome name of all. I have never seen it in print. All-Gone! What can that mean?" Then she shook her head, curled herself up, and lay down to sleep.

From this time forth no one invited the cat to be godfather, but when winter had come and there was no longer anything to be found outside, the mouse thought of their stored food, and said, "Come cat, we will go to our pot of fat which we have stored up for ourselves. It will taste good now." - "Yes," answered the cat. "You will enjoy it as much as you would enjoy sticking that dainty tongue of yours out of the window." They set out on their way, but when they arrived, the pot of fat, to be sure, was still in its place, but it was empty. "Alas," said the mouse, "now I see what has happened. Now it comes to light. You are a true friend. You ate everything when you were serving as a godfather. First top off, then half done, then..." - "Be quiet!" cried the cat. "One more word, and I will eat you too."

"All gone," was already on the poor mouse's lips. She had scarcely spoken it before the cat sprang on her, seized her, and swallowed her down. You see, that is the way of the world.
Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.
- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!
A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:
- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.
Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:
- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.
- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!
Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.
- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.
- Megjárja - felelte a macska.
- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.
- Lefölét - vetette oda kurtán a macska.
- Lefölét?! - kiáltott föl ámulva az egér. - Furcsa név, életemben ilyet nem hallottam még. Vagy a ti családotokban talán szokásos?
- Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafalónál, ahogy a te keresztkölykeidnél járja - vágta el a vitát a macska.
Nem sokkal ezután megint csiklandozni kezdte a macska ínyét az étvágy.
- Igazán megtehetnéd újra a kedvemért, hogy egyedül viseled gondját a háznak - mondta -, engem megint keresztkomának hívnak, nem utasíthatom vissza, olyan szép fehér sáv van a cica nyakán!
A jóságos egérke megint beleegyezett a macska meg elosont a kertek alatt, belopódzott a templomba, és félig kinyalta a zsírosbödönt.
"Hiába, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember" - mondta, és szerfölött elégedett volt a napi munkájával.
Ahogy hazaért, kérdi az egér:
- Hát ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve?
- Befelét - felelte a macska.
- Hogy mondod? Befelét? Életemben nem hallottam még ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalendáriumban!
Hanem a macskának csakhamar újra összefutott a nyál a szájában, valahányszor a bödönre gondolt.
Három az igazság - mondta az egérnek - megint keresztelőre hívnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa fehér, de azon kívül aztán egy szál nem sok, annyi fehér szőre sincsen, az ilyesmi nagy ritkaság, minden szent időben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz?
- Lefölét! Befelét! - mormogta az egér. - Olyan fura nevek, annyit tűnődöm rajtuk.
- Mert folyton itthon kuksolsz a szürke háziruhádban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba nőjön, és képzelődöl - felelte a macska. - Így van az, ha valaki ki sem teszi a lábát a szobából.
Míg a macska odajárt, az egér kitakarította, rendbe tette a házat. A pákosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zsírt a bödönből. "Addig úgysincs nyugta tőle az embernek, amíg mindet meg nem ette" - mondta magában, és csak késő este tért haza, kövéren, jóllakottan.
Az egérnek az volt az első dolga, hogy a harmadik keresztfiú nevét tudakolta.
- Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked - felelte a macska. - Úgy hívják, hogy Cseppetsem.
- Cseppetsem! - kiáltotta az egér. - Ez a legmeghökkentőbb név valamennyi közt, még sosem találkoztam vele nyomtatásban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez?
Fejét csóválta, összegömbölyödött, és lefeküdt aludni.
Ettől fogva senki nem hívta többé keresztkomának a macskát.
És nemsokára beköszöntött a hideg tél, odakint már nem akadt semmi ennivaló.
Akkor az egérnek eszébe jutott a macska bölcs tanácsa.
- Gyerünk, barátom - mondta neki -, keressük meg a bödönünket, eddig megőriztük, bezzeg most jólesik majd!
- Az igaz - felelte a macska -, jólesik majd neked, akárha az ablakot nyalogatnád.
Útnak indultak, s ahogy odaértek a templomba, ott volt a bödön a helyén, csakhogy üresen.
- Ó, most látom csak, mi történt, most derül ki, milyen barátom vagy! - kiáltotta az egér. - Azzal, hogy keresztelőre mégy, fölfaltad az egészet, előbb le a fölét, aztán be a felét, végül nem hagytál...
- Nem hallgatsz! - rivallt rá a macska. - Ha még egy szót szólsz, bekaplak!
...cseppet sem - mondta a szegény egér, mert már a nyelvén volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a száján. A macska utána ugrott, de az egér gyorsabb volt, elszaladt. Azóta is vigyáz, hogy a macskával ne találkozzék.




Compare two languages:













Donations are welcomed & appreciated.


Thank you for your support.