有一只猫认识了一只老鼠，便对它大谈特谈自己是多么喜欢老鼠，原意和它交朋友，弄得老鼠终于同意和猫住在一起，共同生活。 "我们得准备过冬的东西了，不然我们到冬天会挨饿的，"猫说，"至于你嘛，我的小老鼠，哪里也不要去，我真怕你会被什么老鼠夹子夹住。"老鼠接受了猫的好建议，于是它们买来了一罐猪油，然而两个人都不知道该把猪油放在什么地方。 它们左思考右思考，最后猫说："我觉得这猪油放在教堂里是再合适不过的了，因为谁也不敢偷教堂里的东西。我们把猪油藏在祭坛下，不到万不得已的时候决不动它。"猪油罐就这样被放到了安全的地方。 可是没过多久，猫开始想吃猪油了，便对老鼠说："小老鼠，我想跟你说点事。我的表姐刚刚生了一个小宝宝，还请我当小宝贝的教母。那小宝贝全身雪白，带着一些褐色的斑点。我要抱着它去接受洗礼，所以今天要出去一下，你一个人在家看家，好吗？""好的，好的，"老鼠说，"你尽管去吧。要是有什么好吃的东西，千万要记着我。我很想尝一点洗礼时用的红葡萄酒。"这一切当然都不是真的，因为猫并没有表姐，也没有被请去当教母。 它直接去了教堂，偷偷爬到猪油罐那里，开始舔呀舔，把顶上一层猪油舔得精光。 然后，它在城里的屋顶上散了散步，想碰碰别的运气；接着便躺下来晒太阳。 每当想起那罐猪油，它都情不自禁地舔舔自己的嘴唇。 它一直等到天黑才回家。 "啊，你终于回来了，"老鼠说，"这一天肯定过得很开心吧？""一切顺利。"猫答道。 "你们给那孩子起了什么名字？""没了顶层！"猫冷淡地说。 "没了顶层！"老鼠叫了起来，"这个古怪的名字可不多见。你们家常取这样的名字吗？""那有什么？"猫说，"不比你的那些教子叫什么'偷面包屑的'更糟吧？"
没过多久，猫又想吃猪油了。 它对老鼠说："你得帮我一个忙，再一个人看一次家。又有人请我当教母了，而且这个孩子的脖子上有一道白圈，我实在无法推辞。"好心的老鼠同意了。 猫从城墙后面溜进教堂，一口气吃掉了半罐猪油。 "什么东西也没有比吃到自己的嘴里更好，"它说，心里对这一天的收获感到很满意。 等它到家时，老鼠问道："这个孩子起的什么名字呀？""吃了一半，"猫回答。 "吃了一半！你在说什么呀？我长这么大了还从来没有听说过这样的名字。我敢打赌，就是年历上也不会有这样的名字！"
不久，猫的嘴巴又开始流口水了，想再去舔一舔猪油。
"好事成三嘛，"它说，"又有人请我去当教母了。这个孩子除了爪子是白色的，浑身黑黝黝的，连一根白毛都没有。这是好几年才会碰上的事情 ，你当然会同意我去的，是吗？ ""没了顶层！ 吃了一半！ "老鼠回答，"这些名字真怪！ 我实在弄不明白。 ""你白天又不出门，"猫说，"整天穿着深灰色的皮袄，拖着长长的尾巴，坐在家里胡思乱想，当然弄不明白啦！ "趁着猫不在家，老鼠把屋子打扫了一下，把东西放得整整齐齐。可是那只馋猫把剩下的猪油吃得干干净净。"人只有把东西吃得干干净净才能放心，"它自言自语地说。它吃得饱饱的，直到天黑了才挺着圆圆的肚子回家。老鼠看到它回来，立刻问它这第三个孩子起的什么名字。"你也不会喜欢这个名字，"猫说，"它叫'吃得精光'。 ""吃得精光！ "老鼠叫了起来，"这个名字太令人费解了！ 我从来没有在书上见过。 吃得精光！ 这是什么意思呢？ "它摇摇头，蜷缩起身子，躺下睡着了。
从此，猫再也没有被邀请去当教母。 可是冬天来到了，外面再也找不到任何吃的东西。 老鼠想到了它们准备的过冬的东西，便说："走吧，猫！我们去取储存的猪油吧。我们可以美美吃上一顿。""是的，"猫回答，"那准会把你美得就像把你那尖尖的舌头伸到窗外去喝西北风一样。"它们动身去教堂，可它们到达那里后，看到猪油罐倒是还在那里，里面却是空的。 "天哪！"老鼠说，"我现在终于明白是怎么回事了！你可真是个好朋友！你在去当什么教母的时候，把这猪油全吃光了！先是吃了顶上一层，然后吃了一半，最后……""你给我住嘴！"猫嚷道，"你要是再罗嗦，我连你也吃了！""……吃得精光，"可怜的老鼠脱口而出。 它刚把话说完，猫就扑到了它的身上，抓住它，把它吞进了肚子。 这世界就是这样！
没过多久，猫又想吃猪油了。 它对老鼠说："你得帮我一个忙，再一个人看一次家。又有人请我当教母了，而且这个孩子的脖子上有一道白圈，我实在无法推辞。"好心的老鼠同意了。 猫从城墙后面溜进教堂，一口气吃掉了半罐猪油。 "什么东西也没有比吃到自己的嘴里更好，"它说，心里对这一天的收获感到很满意。 等它到家时，老鼠问道："这个孩子起的什么名字呀？""吃了一半，"猫回答。 "吃了一半！你在说什么呀？我长这么大了还从来没有听说过这样的名字。我敢打赌，就是年历上也不会有这样的名字！"
不久，猫的嘴巴又开始流口水了，想再去舔一舔猪油。
"好事成三嘛，"它说，"又有人请我去当教母了。这个孩子除了爪子是白色的，浑身黑黝黝的，连一根白毛都没有。这是好几年才会碰上的事情 ，你当然会同意我去的，是吗？ ""没了顶层！ 吃了一半！ "老鼠回答，"这些名字真怪！ 我实在弄不明白。 ""你白天又不出门，"猫说，"整天穿着深灰色的皮袄，拖着长长的尾巴，坐在家里胡思乱想，当然弄不明白啦！ "趁着猫不在家，老鼠把屋子打扫了一下，把东西放得整整齐齐。可是那只馋猫把剩下的猪油吃得干干净净。"人只有把东西吃得干干净净才能放心，"它自言自语地说。它吃得饱饱的，直到天黑了才挺着圆圆的肚子回家。老鼠看到它回来，立刻问它这第三个孩子起的什么名字。"你也不会喜欢这个名字，"猫说，"它叫'吃得精光'。 ""吃得精光！ "老鼠叫了起来，"这个名字太令人费解了！ 我从来没有在书上见过。 吃得精光！ 这是什么意思呢？ "它摇摇头，蜷缩起身子，躺下睡着了。
从此，猫再也没有被邀请去当教母。 可是冬天来到了，外面再也找不到任何吃的东西。 老鼠想到了它们准备的过冬的东西，便说："走吧，猫！我们去取储存的猪油吧。我们可以美美吃上一顿。""是的，"猫回答，"那准会把你美得就像把你那尖尖的舌头伸到窗外去喝西北风一样。"它们动身去教堂，可它们到达那里后，看到猪油罐倒是还在那里，里面却是空的。 "天哪！"老鼠说，"我现在终于明白是怎么回事了！你可真是个好朋友！你在去当什么教母的时候，把这猪油全吃光了！先是吃了顶上一层，然后吃了一半，最后……""你给我住嘴！"猫嚷道，"你要是再罗嗦，我连你也吃了！""……吃得精光，"可怜的老鼠脱口而出。 它刚把话说完，猫就扑到了它的身上，抓住它，把它吞进了肚子。 这世界就是这样！
Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.
- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!
A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:
- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.
Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:
- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.
- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!
Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.
- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.
- Megjárja - felelte a macska.
- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.
- Lefölét - vetette oda kurtán a macska.
- Lefölét?! - kiáltott föl ámulva az egér. - Furcsa név, életemben ilyet nem hallottam még. Vagy a ti családotokban talán szokásos?
- Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafalónál, ahogy a te keresztkölykeidnél járja - vágta el a vitát a macska.
Nem sokkal ezután megint csiklandozni kezdte a macska ínyét az étvágy.
- Igazán megtehetnéd újra a kedvemért, hogy egyedül viseled gondját a háznak - mondta -, engem megint keresztkomának hívnak, nem utasíthatom vissza, olyan szép fehér sáv van a cica nyakán!
A jóságos egérke megint beleegyezett a macska meg elosont a kertek alatt, belopódzott a templomba, és félig kinyalta a zsírosbödönt.
"Hiába, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember" - mondta, és szerfölött elégedett volt a napi munkájával.
Ahogy hazaért, kérdi az egér:
- Hát ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve?
- Befelét - felelte a macska.
- Hogy mondod? Befelét? Életemben nem hallottam még ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalendáriumban!
Hanem a macskának csakhamar újra összefutott a nyál a szájában, valahányszor a bödönre gondolt.
Három az igazság - mondta az egérnek - megint keresztelőre hívnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa fehér, de azon kívül aztán egy szál nem sok, annyi fehér szőre sincsen, az ilyesmi nagy ritkaság, minden szent időben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz?
- Lefölét! Befelét! - mormogta az egér. - Olyan fura nevek, annyit tűnődöm rajtuk.
- Mert folyton itthon kuksolsz a szürke háziruhádban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba nőjön, és képzelődöl - felelte a macska. - Így van az, ha valaki ki sem teszi a lábát a szobából.
Míg a macska odajárt, az egér kitakarította, rendbe tette a házat. A pákosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zsírt a bödönből. "Addig úgysincs nyugta tőle az embernek, amíg mindet meg nem ette" - mondta magában, és csak késő este tért haza, kövéren, jóllakottan.
Az egérnek az volt az első dolga, hogy a harmadik keresztfiú nevét tudakolta.
- Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked - felelte a macska. - Úgy hívják, hogy Cseppetsem.
- Cseppetsem! - kiáltotta az egér. - Ez a legmeghökkentőbb név valamennyi közt, még sosem találkoztam vele nyomtatásban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez?
Fejét csóválta, összegömbölyödött, és lefeküdt aludni.
Ettől fogva senki nem hívta többé keresztkomának a macskát.
És nemsokára beköszöntött a hideg tél, odakint már nem akadt semmi ennivaló.
Akkor az egérnek eszébe jutott a macska bölcs tanácsa.
- Gyerünk, barátom - mondta neki -, keressük meg a bödönünket, eddig megőriztük, bezzeg most jólesik majd!
- Az igaz - felelte a macska -, jólesik majd neked, akárha az ablakot nyalogatnád.
Útnak indultak, s ahogy odaértek a templomba, ott volt a bödön a helyén, csakhogy üresen.
- Ó, most látom csak, mi történt, most derül ki, milyen barátom vagy! - kiáltotta az egér. - Azzal, hogy keresztelőre mégy, fölfaltad az egészet, előbb le a fölét, aztán be a felét, végül nem hagytál...
- Nem hallgatsz! - rivallt rá a macska. - Ha még egy szót szólsz, bekaplak!
...cseppet sem - mondta a szegény egér, mert már a nyelvén volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a száján. A macska utána ugrott, de az egér gyorsabb volt, elszaladt. Azóta is vigyáz, hogy a macskával ne találkozzék.
- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!
A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:
- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.
Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:
- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.
- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!
Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.
- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.
- Megjárja - felelte a macska.
- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.
- Lefölét - vetette oda kurtán a macska.
- Lefölét?! - kiáltott föl ámulva az egér. - Furcsa név, életemben ilyet nem hallottam még. Vagy a ti családotokban talán szokásos?
- Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafalónál, ahogy a te keresztkölykeidnél járja - vágta el a vitát a macska.
Nem sokkal ezután megint csiklandozni kezdte a macska ínyét az étvágy.
- Igazán megtehetnéd újra a kedvemért, hogy egyedül viseled gondját a háznak - mondta -, engem megint keresztkomának hívnak, nem utasíthatom vissza, olyan szép fehér sáv van a cica nyakán!
A jóságos egérke megint beleegyezett a macska meg elosont a kertek alatt, belopódzott a templomba, és félig kinyalta a zsírosbödönt.
"Hiába, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember" - mondta, és szerfölött elégedett volt a napi munkájával.
Ahogy hazaért, kérdi az egér:
- Hát ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve?
- Befelét - felelte a macska.
- Hogy mondod? Befelét? Életemben nem hallottam még ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalendáriumban!
Hanem a macskának csakhamar újra összefutott a nyál a szájában, valahányszor a bödönre gondolt.
Három az igazság - mondta az egérnek - megint keresztelőre hívnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa fehér, de azon kívül aztán egy szál nem sok, annyi fehér szőre sincsen, az ilyesmi nagy ritkaság, minden szent időben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz?
- Lefölét! Befelét! - mormogta az egér. - Olyan fura nevek, annyit tűnődöm rajtuk.
- Mert folyton itthon kuksolsz a szürke háziruhádban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba nőjön, és képzelődöl - felelte a macska. - Így van az, ha valaki ki sem teszi a lábát a szobából.
Míg a macska odajárt, az egér kitakarította, rendbe tette a házat. A pákosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zsírt a bödönből. "Addig úgysincs nyugta tőle az embernek, amíg mindet meg nem ette" - mondta magában, és csak késő este tért haza, kövéren, jóllakottan.
Az egérnek az volt az első dolga, hogy a harmadik keresztfiú nevét tudakolta.
- Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked - felelte a macska. - Úgy hívják, hogy Cseppetsem.
- Cseppetsem! - kiáltotta az egér. - Ez a legmeghökkentőbb név valamennyi közt, még sosem találkoztam vele nyomtatásban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez?
Fejét csóválta, összegömbölyödött, és lefeküdt aludni.
Ettől fogva senki nem hívta többé keresztkomának a macskát.
És nemsokára beköszöntött a hideg tél, odakint már nem akadt semmi ennivaló.
Akkor az egérnek eszébe jutott a macska bölcs tanácsa.
- Gyerünk, barátom - mondta neki -, keressük meg a bödönünket, eddig megőriztük, bezzeg most jólesik majd!
- Az igaz - felelte a macska -, jólesik majd neked, akárha az ablakot nyalogatnád.
Útnak indultak, s ahogy odaértek a templomba, ott volt a bödön a helyén, csakhogy üresen.
- Ó, most látom csak, mi történt, most derül ki, milyen barátom vagy! - kiáltotta az egér. - Azzal, hogy keresztelőre mégy, fölfaltad az egészet, előbb le a fölét, aztán be a felét, végül nem hagytál...
- Nem hallgatsz! - rivallt rá a macska. - Ha még egy szót szólsz, bekaplak!
...cseppet sem - mondta a szegény egér, mert már a nyelvén volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a száján. A macska utána ugrott, de az egér gyorsabb volt, elszaladt. Azóta is vigyáz, hogy a macskával ne találkozzék.