MAGYAR

A róka meg a macska

FRANÇAIS

Le renard et le chat


Egyszer egy macska az erdőben kószált, és találkozott a rókával. "Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben" - gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte:

- Jó napot, tisztelt róka úrfi! Hogy szolgál a kedves egészsége? Hogy s mint érzi magát ebben a mai drága világban?

A róka nagy kevélyen tetőtől-talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e egy-két szóra. Végül azt mondta:

- Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz?

- Csak egyetlenegyhez - felelte szerényen a macska.

- Ugyan mihez? - kérdezte a róka.

- Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat.

- Ez is valami? - hencegett a róka. - Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat.

Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik.

- Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki gyorsan azt a zsákot! - kiabálja lefelé a rókának.

Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók.

- Ejnye, ejnye, róka úrfi - szólt a macska odafönt -, benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat!
Un jour, le chat rencontra Monsieur Renard dans une forêt et, comme il pensait: « Il est rusé et expérimenté, et il a bonne réputation dans le monde », il s'adressa à lui fort aimablement. « Bien le bonjour, mon bon Monsieur Renard. Comment vont les affaires? Comment vous débrouillez-vous, en ces temps de pénurie? » Le renard, tout rempli d'orgueil, observa le chat de la tête aux pieds et, pendant un long moment, il ne sut s'il devait lui répondre ou non. Il lui répondit finalement:
- Misérable lave-moustaches, fou bigarré, crève-faim et chasseur de souris que tu es, quelle mouche te pique? Tu oses me demander comment je vais? Qu'as-tu appris? Combien d'arts connais-tu?
- Je n'en connais qu'un seul, répondit modestement le chat.
- Quel est cet art? demanda le renard.
- Quand les chiens me poursuivent, je sais sauter dans un arbre pour me sauver.
- Est-ce là tout? dit le renard. Je suis expert dans cent arts et, par-dessus le marché, j'ai plus d'un tour dans mon sac. Tu me fais pitié, viens avec moi: je vais t'apprendre comment on échappe aux chiens.
Sur ces entrefaites arriva un chasseur accompagné de quatre chiens. Le chat grimpa lestement dans un arbre et s'installa à son sommet, là où les branches et les feuillages le dissimulaient complètement. « Ouvrez votre sac, ouvrez votre sac, Monsieur Renard », cria le chat, mais les chiens avaient déjà saisi le renard et le maintenaient fermement. « Eh bien, Monsieur Renard, cria le chat, avec vos cent arts, vous êtes resté coincé. Si vous aviez su grimper aux arbres comme moi, vous n'y auriez pas perdu la vie! »




Hasonlítsa össze a két nyelv:













Donations are welcomed & appreciated.


Thank you for your support.