Vulpea si pisica


A róka meg a macska


S-a intamplat intr-o zi ca pisica sa se intalneasca in padure cu vulpoiul;si pentru ca se gandea ca e destept,cu experienta si pretuit de lume,ii vorbi prietenos:
-Buna ziua,draga vulpoiule, ce mai faci, cum iti mai merge, cum razbati prin vremurile astea scumpe?
Vulpoiul,arogant,o masura din cap pana-n picioare, nestind daca sa-i raspunda sau nu. In cele din urma spuse:
-Bietule linge-mustati, neghiob patat, mate-fripte,vanator de soareci! Indraznesti sa ma intrebi pe mine cum imi merge?Tu ce-ai invatat sa faci, la cate lucruri te pricepi?
-Ma pricep doar la unul, a raspuns cu modestie pisica.
-Ce lucru este acela?a intrebat vulpoiul.
-Cand ma fugaresc cainii,pot sa ma catar in copac si astfel ma salvez.
-Asta-i tot? intreba vulpoiul. Eu stiu sa fac mai mult de o suta de lucruri si, pe deasupra,mai am un sac plin cu mestesuguri. Nu te mai plange! Vino cu mine,o sa te invat cum sa-i infrunti pe caini.
Chiar in acel moment,trecu pe acolo un vanator cu patru caini. Pisica sari spintena intr-un copac si nu se opri pana-n varf, unde crengile si frunzisul o ascundeau complet.
-Vulpoiule, dezleaga-ti sacul cu mestesuguri! striga pisica,dar cainii il prinsera deja si-l tineau strans.
-Hei,vulpoiule,striga pisca,te-ai impotmolit in cele o suta de mestesuguri! Daca te-ai fi priceput sa te cateri ca mine, nu s-ar fi sfarsit cu viata ta.
Egyszer egy macska az erdőben kószált, és találkozott a rókával. "Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben" - gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte:
- Jó napot, tisztelt róka úrfi! Hogy szolgál a kedves egészsége? Hogy s mint érzi magát ebben a mai drága világban?
A róka nagy kevélyen tetőtől-talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e egy-két szóra. Végül azt mondta:
- Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz?
- Csak egyetlenegyhez - felelte szerényen a macska.
- Ugyan mihez? - kérdezte a róka.
- Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat.
- Ez is valami? - hencegett a róka. - Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat.
Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik.
- Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki gyorsan azt a zsákot! - kiabálja lefelé a rókának.
Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók.
- Ejnye, ejnye, róka úrfi - szólt a macska odafönt -, benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat!