从前有一个贫穷的农夫名叫螃蟹，赶着两头牛拉了一车木头进城，以二个金币的价格将木头卖给了一个大夫。 大夫一边给他点钱，一边坐在桌旁吃饭，农夫看见大夫的饭菜如此丰盛，从内心感到羡慕，心想如果自己也是大夫该多好。 他站在那里楞了一会儿，终于不好意思地问他是否也能当一名大夫。 "噢，可以，"大夫说："那很好办。""我该作什么？"农夫接着问。 "首先买一本卷首有一只公鸡的入门书；然后将你的牛车和两头牛换成钱，给自己买些衣服和随便一些与医药有关的物品；最后做一块招牌上面写着：'我是万事通大夫，'钉在你的门上边。"农夫照此作好了一切，便开始行医治病。 时间不长，有一个大财主的钱财被盗，听说在某某村庄有个万事通大夫，他想他一定知道被盗的钱财在哪里。 于是大财主套上马车，驱车奔向那个村庄，问螃蟹是不是万事通大夫。 没错，我就是，他答道。 财主邀请他同去把被偷盗的钱财找回来。 "噢，可以，可是我的老婆，革里特也必须去。'"财主同意了，请他们二人上车，一同上了路。 当他们到了那位大人物的豪宅时，餐桌已经摆好，螃蟹被邀请入座就餐。 "好吧，可是我的老婆，革里特也得入座呀。"他说，然后和他的老婆一块坐在了桌旁。 这时第一个仆人端着一盘精美的菜肴进来，农夫用胳膊肘推了他老婆一下说："革里特，这是第一个。"他的意思是这是第一道菜。 然而那个仆人却以为是说："这是第一个贼。"实际上他就是贼，所以他十分害怕，跟外边的同伙说："大夫全都知道，我们可要倒霉啦，他说我是第一个。"第二个不敢进来了，可是他不得不进来。 当他端着菜进来时，农夫用胳膊肘推了他老婆一下说："革里特，这是第二个。"这个仆人同样吓得不轻，马上抽身出来了。 第三个也是被吓得心惊肉跳，因为农夫又说了声："革里特，这是第三个。"第四个端着一个盖着盖子的盘子，财主请大夫显示一下他的才能，猜猜盖子底下是什么。 盘子里装的是螃蟹。 大夫盯着盘子看，可是实在不知说什么好，他哀叹道："唉，可怜的螃蟹呀。"财主一听就大喊："太棒啦！他知道里面是什么，他一定也知道钱在哪儿！"
看到这一切，仆人们的神色格外紧张，他们暗示大夫能不能出去一小会儿。 于是他就出去了，四个仆人都坦白说是他们偷了钱，并且许诺如果他不揭发他们，他们愿意将钱还回而且给他一大笔钱作为酬谢，否则他们会被绞死。 他们带他到了藏钱的地方。 他胸有成竹地回到大厅，在桌旁落座后说道："我的老爷，现在我要从我的书中查找藏金子的地方。"这时，第五个仆人爬进壁炉里想听听大夫还知道些什么。 可是大夫坐着一动不动，打开他的入门书，将书页来回翻着，寻找那只公鸡。 由于一时找不着，他就说："我知道你就在那儿，所以你最好是自己出来！"那位在壁炉里的老兄误认为大夫是指他，真是惊恐万分，一下子跳了出来，使劲嚷："那个人真是神掐妙算，无所不知！"这时万事通大夫告诉了财主藏钱的地方，却没有告诉他是谁偷的，结果双方都给了他酬金，他也由此成了名人。
看到这一切，仆人们的神色格外紧张，他们暗示大夫能不能出去一小会儿。 于是他就出去了，四个仆人都坦白说是他们偷了钱，并且许诺如果他不揭发他们，他们愿意将钱还回而且给他一大笔钱作为酬谢，否则他们会被绞死。 他们带他到了藏钱的地方。 他胸有成竹地回到大厅，在桌旁落座后说道："我的老爷，现在我要从我的书中查找藏金子的地方。"这时，第五个仆人爬进壁炉里想听听大夫还知道些什么。 可是大夫坐着一动不动，打开他的入门书，将书页来回翻着，寻找那只公鸡。 由于一时找不着，他就说："我知道你就在那儿，所以你最好是自己出来！"那位在壁炉里的老兄误认为大夫是指他，真是惊恐万分，一下子跳了出来，使劲嚷："那个人真是神掐妙算，无所不知！"这时万事通大夫告诉了财主藏钱的地方，却没有告诉他是谁偷的，结果双方都给了他酬金，他也由此成了名人。
Volt egyszer egy szegény ember, Rák volt az ő neve. Ez a szegény ember egyszer bevitt a városba egy szekér fát, azt eladta egy doktornak. A doktor éppen asztalnál ült, mikor a fa árát kifizette s a szegény ember majd felfalta szemével a sok finom ételt, italt, mi az asztalon volt. Gondolta magában: hej, de jó dolga van a doktoroknak! Ha én is doktor lehetnék, bezzeg nekem is úri dolgom lenne, enném, innám egész nap, nem volna nálam boldogabb!
Mit gondolt, mit nem, elég az, hogy kérdi a doktortól:
- Ugyan bizony, nem lehetne-e belőlem doktor?
- Hogyne lehetne, felelt a doktor. Nincs annál könnyebb. Először is vegyen egy ábécés könyvet, azt; tudja kend, a melyikbe elől egy kakas van pingálva; adja el kend az ökrét, szekerét s vegyen rajta doktori ruhát s mindent, ami a doktorsághoz kell. Különösen pápaszemet el ne felejtsen venni kend. Akkor mutat még csak igazi doktort. Aztán csináltasson egy nagy táblát, arra írassa rá: Itt lakik a mindentudó doktor s ezt a táblát szegezze ki a kapujára.
Hazamegy a paraszt s utolsó betűig úgy tesz, mint a doktor tanácsolta. Bezzeg hogy híre ment a mindentudó doktornak hetedhét ország ellen, még azon is egy sánta arasszal túl. Hírét vitték mindenfelé, hogy tud Rák uram mindent, olyan titok nincs a világon, hogy ő ki ne találja. Nincs bizony.
Történik egyszer, hogy egy nagy úrnak ellopták a pénzét. Mikor már semmiképen sem találták, valaki elmondja a nagy úrnak, hogy van itt meg itt egy mindentudó doktor, úgy hívják, hogy Rák, ezt hozassa magához, majd megmondja, hogy hol a pénz. Nosza, kétszer sem mondatja ezt a nagy úr, befogat, mindentudó doktorhoz hajtat, bemegy hozzá, kérdi, igaz-e, amit róla beszélnek.
- Mind egy szóig igaz, mondotta Rák uram.
Egyszeribe megegyeznek s Rák uramat elviszik a nagy úr kastélyába, vele a feleségét is, ott mindjárt beültetik őket a legszebb szobába, asztalt terítnek, Rák uram s a felesége melléje telepednek. Ahogy leültek, jön az első inas egy tál étellel s Rák uram meglöki a feleségét.
- Itt az első.
Az inas majd kiejtette kezéből a tálat, úgy megijedt. Azt hitte, a mindentudó doktor azt akarta mondani: itt az első tolvaj.
Bezzeg ő volt a tolvaj, no meg a többi inas.
Kimegy az inas s mondja a többinek: - Végünk van! A doktor mindent tud. Amint beléptem, azt mondta a feleségének: ez az első!
A másik inas nem is akart bemenni, de mégis csak be kellett mennie. Ahogy belépett a tállal, Rák uram meglökte a feleségét:
- Ez a második!
Isten csudája, hogy az inas el nem ejtette a tálat, úgy megijedt.
- Végünk van, mondotta odaki, ez az ember csakugyan mindent tud. Mikor én beléptem, azt mondta: ez a második.
Éppen így járt a harmadik is.
A negyedik inasnak egy lefödött tálat kellett bevinni; bement az úr is, mert próbára akarta tenni, hadd lám, tudja-e a doktor, hogy mi van a tálban. Hej, izzadt szegény doktor, vakarta fejét s nagykínjában elsóhajtotta magát: no, szegény Rák!
- Úgy van, mondotta az úr nagy örömmel, - csakugyan rák van benne. Na most már hiszem, hogy azt is tudja, hol a pénz.
Azzal az úr kiment, de jöttek mindjárt az inasok, kihívták a doktort, közrefogták, s bevallották, hogy ők négyen lopták el a pénzt; részt adnak neki belőle, csak ne árúlja el őket. Meg is mutatták neki, hogy hová rejtették el a pénzt.
Azzal bement Rák uram a szobájába. Ott volt megint az úr s kérdezte: nos, mi ujság, doktor úr?
Rák uram leült az asztal mellé, elévette az ábécés könyvét, a homlokára feltolta a pápaszemet s mondta:
- Mindjárt megnézem ebben a könyvben.
Közben - hogy szavamat ne felejtsem - az ötödik inas elbújt a kemencében, hallani akarta, hogy vajjon csakugyan tud-e mindent a doktor. Rák uram elkezdte forgatni a könyvet előre, hátra, kereste a kakas képet. Jó sokáig nem találta a kakast s mérgesen ráütött a könyvre.
- Pedig itt vagy benne, elé kell kerűlnöd.
Az ötödik inas azt hitte, hogy róla van szó, kiugrott a kemencéből szörnyű ijedten s elkiáltotta magát: Csakugyan mindent tud!
Erre Rák uram becsapta a könyvet, elvezette az urat oda, a hová az inasok a pénzt rejtették, az úr is jól megfizette, az inasok is jól megfizették, alig birták el, annyi pénzt kapott.
Igy volt, vége volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána.