Собрались раз семеро швабов вместе, один из них был господин Шульц, другой Яккли, третий Марли, четвертый Йергли, пятый Михаль, шестой Ганс, а седьмой был Вейтли; и все семеро порешили весь свет обойти, поискать приключений и великие подвиги совершить. А чтоб идти вооруженными и без опаски, они посчитали, что надежней всего будет заказать себе одно копье на всех, да зато подлинней и покрепче. Взяли они все семеро это копье, и выступил впереди самый храбрый и отважный - был то, конечно, господин Шульц, а следом за ним шли один за другим все остальные, а последним был Вейтли.
И случилось так, что однажды, в июле месяце, сделали они большой переход, и им оставалось пройти еще немалое расстоянье до деревни, где они должны были заночевать, как вдруг в сумерках пролетел мимо них, злобно жужжа, большой навозный жук, а может быть, шершень. Господин Шульц так испугался, что чуть было не выронил копье, и от страха у него по всему телу выступил пот.
- Вслушайтесь, вслушайтесь! - крикнул он своим товарищам. - Боже мой, я слышу звук барабана!
Яккли, который держал копье сзади него, - уж не знаю, чем ему там запахло, - сказал:
- Тут, конечно, дело неспроста, я слышу отчетливо запах пороха и фитиля. - При этих словах господин Шульц обратился в бегство и вмиг перепрыгнул через забор, а так как попал он на зубцы грабель, брошенных кем-то после сенокоса, то угодили ему грабли прямо в лицо и здорово его ударили.
- Ой, ой, ой! - завопил господин Шульц. - Забирай меня в плен! Я сдаюсь, я сдаюсь!
Остальные шестеро тоже перепрыгнули друг через дружку и, подскочив, закричали:
- Раз ты сдаешься, я тоже сдаюсь, раз ты сдаешься, я тоже сдаюсь!
Наконец, когда никакого врага не оказалось, который бы их собирался связать и увести, они поняли, что обманулись. А чтоб люди не узнали про этот случай и не посмеялись бы над ними, назвав их дураками, они поклялись друг перед другом об этом помалкивать, если, конечно, кто-нибудь из них невзначай об этом не проговорится.
Потом двинулись они дальше. Но вторую опасность, которую они испытали, уж никак нельзя было сравнить с первой. Спустя несколько дней им пришлось проходить через пустошь, и сидел там на солнышке заяц и дремал, насторожив уши, и его большие стеклянные глаза были неподвижны. При виде этого страшного дикого зверя, они все испугались и стали держать совет, как тут поступить, чтоб счастливо выйти из опасности. Ведь если обратиться в бегство, то следовало опасаться, что чудовище кинется за ними в погоню и всех их проглотит живьем. И вот сказали они:
- Нам предстоит выдержать большую и опасную битву, и кто на это отважится, за тем половина победы окажется!
И все семеро схватили копье, господин Шульц впереди, а Вейтли позади. Господин Шульц, тот старался копье всё придерживать, а Вейтли уж так расхрабрился, что хотел было кинуться в атаку, и крикнул:
Коли во имя храбрых швабов
Или умри в бою со славой!
Или умри в бою со славой!
Но Ганс, тот знал, чем его уязвить, и сказал:
Ты на словах в рядах передних,
С драконом в битве - ты последний.
С драконом в битве - ты последний.
И крикнул Михаль:
А я клянусь вам головой
Что это черт передо мной.
Что это черт передо мной.
Теперь был черед за Йергли, и сказал он:
А раз не черт, то черта мать
Иль черта сводный брат, видать.
Иль черта сводный брат, видать.
Мелькнула у Марли хорошая мысль, и он говорит Вейтли:
Иди, иди вперед ты, Вейтли,
Я за тобою вслед немедля.
Я за тобою вслед немедля.
Но Вейтли и слушать не захотел, и Яккли тогда сказал:
Шульц должен выступить вперед,
Ему вся слава и почет!
Ему вся слава и почет!
И вот собрался Шульц с духом и важно, с достоинством молвил:
Давайте в бой смелей пойдем,
Отважных в этом узнаем!
Отважных в этом узнаем!
И двинулись все вместе на дракона. Осенил себя герр Шульц крестным знаменьем и призвал господа бога на помощь. Но все это ничуть не помогло, а так как подступал он в это время все ближе и ближе к врагу, то закричал он в великом страхе: "Го-го! Ура! Го-го! Ура!" Проснулся тут заяц, испугался и кинулся со всех ног оттуда. Увидал герр Шульц, что заяц обратился в бегство, и на радостях закричал:
Тьфу, Вейтли милый мой, постой,
Ведь это ж заяц был простой!
Ведь это ж заяц был простой!
Однако компания швабов продолжала искать приключений, и вот подошли они к Мозелю, болотистой, тихой и глубокой реке; мостов через нее было мало, и во многих местах приходилось переправляться через нее на лодках. А семеро швабов о том вовсе осведомлены не были, и они стали кричать человеку, который был чем-то занят на другом берегу, и спрашивать у него, как им перебраться на ту сторону.
Но человек стоял далеко да и их наречие он не понял и спросил на своем трирском: "Что, что?". И подумал господин Шульц, что тот говорит: "Вброд, вброд!", а так как он был впереди, то и начал готовиться к переправе и вошел в реку Мозель. Он вскоре увяз в тине, и его залило набежавшей большою волной, а ветром сорвало с него шляпу и унесло ее на другой берег; уселась на нее лягушка и начала квакать: ква, ква, ква. Услыхали это остальные шестеро на том берегу и сказали:
- Это зовет нас сюда наш товарищ, герр Шульц, и уж если он мог перейти вброд, то и мы можем.
И они второпях прыгнули все разом в воду и утонули. А погубила-то их всех шестерых лягушка. И никто из компании швабов так назад и не вернулся.
Hét sváb atyafi egyszer összekerekedett s mit gondoltak, mit nem, elhatározták, hogy nekivágnak a világnak s nagyot cselekednek. Az ám, nagyot. Halljátok a nevét is a hét vitéz svábnak amint következik: első volt a Sulc, második a Jakli, harmadik a Marli, negyedik a Jergli, ötödik a Mikli, hatodik a Hanzi, hetedik a Bejtli. De olyan nagy vitézek voltak őkelmék, hogy fegyvert nem is vittek magukkal, csak egy éktelen hosszú nyársat, azt mind a heten megfogták: elől ment Sulc, a legvitézebb, a legerősebb, aztán utána a többiek sorban, leghátúl maradt Bejtli. Így indúlt világgá a hét sváb. Hej, ember, állat, reszkess, jaj annak, aki a hét vitéz svábnak utjába akad!
Ment, mendegélt a hét sváb, éppen szénakaszálás ideje volt s egy réten setétedtek el. Messze volt még a falú s azon gondolkoztak, vajjon menjenek-e odáig, vagy a réten háljanak, mikor egy cserebogár elröpül a fejök felett nagy zúgással, zümmögéssel. Hej, megijed a vitéz Sulc, szinte elejtette kezéből a nyársat, reszketett, mint a nyárfa levél.
- Hallgassatok csak, mondta a társainak, dobolást hallok. Uram, Jézus, ne hagyj el!
A Jakli, ki mögötte tartotta a nyársat, mondta:
- Az ám, lehet. Én meg puskapor-szagot érzek.
Nosza, egyéb sem kellett, Sulc úr szaladni kezdett, mintha szemét vették volna ki, uccu, átugrott egy kerítésen, s ott a kerítés aljában ráugrott egy ott felejtett gereblyére, annak is éppen a fogaira. Felbillent erre a gereblye s a nyele úgy pofon vágta a vitéz Sulcot, hogy elordította magát.
- Jaj, jaj, kegyelem, kegyelem! Megadom magamat, meg!
Azalatt a többiek is átugrottak a kerítésen s egy szívvel-lélekkel kiáltották:
- Én is megadom magamat, én is, én is!
Az ám, de kinek? Mikor egy kicsit magukhoz tértek, látták, hogy nem látnak semmit, katonának híre, nyoma sincs, gereblye volt az, a mitől megijedtek. Erősen megszégyelték magukat s mindjárt megfogadták szent eskűvéssel, hogy erről a dologról sohasem szólnak senkinek. No bezzeg, ezért ugyan kár volt megesküdni.
Másnap reggel felkászolódtak, mentek tovább, mendegéltek, de bizony mondom, visszatérnek a falújokba, ha csak sejtik is, mi szörnyű, nagy veszedelem vár reájuk. Hát csak halljátok s borsódzék a hátatok: amint mennek át egy dülőn, ott üldögél egymagában egy nyúl. Isten, Jézus Krisztus úgy segé'n, egy nyúl! Hosszú fülét hegyezgette, a szemével meg oly mordúl nézett feléjük - huh! mindjárt felfalja őket szőröstől, bőröstől ez a szörnyeteg.
Hej, lett ijedtség. Reszkettek, mint a kocsonya, állottak egy helyben, sem előre, sem hátra nem mertek mozdúlni. - Istenem, Istenem, mit csináljanak, merre facsarodjanak? No de végre mégis lelket kaptak, elkezdtek tanakodni. Egy életük, egy haláluk, megvívják a szörnyű harcot. Hirtelen ráütnek az ellenségre, hátha, hátha... Megfogták mind a heten a nyársat, elől a Sulc, hátúl a Bejtli, ki, merthogy hátúl állott, vérszemet kapott s így tüzelte a többit:
Ment, mendegélt a hét sváb, éppen szénakaszálás ideje volt s egy réten setétedtek el. Messze volt még a falú s azon gondolkoztak, vajjon menjenek-e odáig, vagy a réten háljanak, mikor egy cserebogár elröpül a fejök felett nagy zúgással, zümmögéssel. Hej, megijed a vitéz Sulc, szinte elejtette kezéből a nyársat, reszketett, mint a nyárfa levél.
- Hallgassatok csak, mondta a társainak, dobolást hallok. Uram, Jézus, ne hagyj el!
A Jakli, ki mögötte tartotta a nyársat, mondta:
- Az ám, lehet. Én meg puskapor-szagot érzek.
Nosza, egyéb sem kellett, Sulc úr szaladni kezdett, mintha szemét vették volna ki, uccu, átugrott egy kerítésen, s ott a kerítés aljában ráugrott egy ott felejtett gereblyére, annak is éppen a fogaira. Felbillent erre a gereblye s a nyele úgy pofon vágta a vitéz Sulcot, hogy elordította magát.
- Jaj, jaj, kegyelem, kegyelem! Megadom magamat, meg!
Azalatt a többiek is átugrottak a kerítésen s egy szívvel-lélekkel kiáltották:
- Én is megadom magamat, én is, én is!
Az ám, de kinek? Mikor egy kicsit magukhoz tértek, látták, hogy nem látnak semmit, katonának híre, nyoma sincs, gereblye volt az, a mitől megijedtek. Erősen megszégyelték magukat s mindjárt megfogadták szent eskűvéssel, hogy erről a dologról sohasem szólnak senkinek. No bezzeg, ezért ugyan kár volt megesküdni.
Másnap reggel felkászolódtak, mentek tovább, mendegéltek, de bizony mondom, visszatérnek a falújokba, ha csak sejtik is, mi szörnyű, nagy veszedelem vár reájuk. Hát csak halljátok s borsódzék a hátatok: amint mennek át egy dülőn, ott üldögél egymagában egy nyúl. Isten, Jézus Krisztus úgy segé'n, egy nyúl! Hosszú fülét hegyezgette, a szemével meg oly mordúl nézett feléjük - huh! mindjárt felfalja őket szőröstől, bőröstől ez a szörnyeteg.
Hej, lett ijedtség. Reszkettek, mint a kocsonya, állottak egy helyben, sem előre, sem hátra nem mertek mozdúlni. - Istenem, Istenem, mit csináljanak, merre facsarodjanak? No de végre mégis lelket kaptak, elkezdtek tanakodni. Egy életük, egy haláluk, megvívják a szörnyű harcot. Hirtelen ráütnek az ellenségre, hátha, hátha... Megfogták mind a heten a nyársat, elől a Sulc, hátúl a Bejtli, ki, merthogy hátúl állott, vérszemet kapott s így tüzelte a többit:
Csak előre, előre,
Tán csak nem féltek tőle?
Tán csak nem féltek tőle?
Szólt a Hanzi:
Könnyű hátúl szózatolni,
Tessék előre rukkolni!
Tessék előre rukkolni!
Bíztatta a Jergli is:
Úgy komám, úgy, állj elé,
Én meg a hátad megé!
Én meg a hátad megé!
Mondta Bejtli:
Mindig Sulc volt első köztünk,
Egyszer úgy, mint másszor győztünk.
Egyszer úgy, mint másszor győztünk.
Ez nagyon tetszett Sulcnak, roppant neki bátorodott s menydörögte:
Utánam hát, vitéz svábok,
Nem nézek én most, csak vágok!
Nem nézek én most, csak vágok!
Azzal hajrá, neki vágtak, mentek előre, mind előbbre, de amint közelebb értek a nyúlhoz, Sulc vitéznek inába szállott a bátorsága, elkezdett ordítani:
- Ó, jaj nekem, mi lesz velem, jaj, jaj, jaj!
Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccú, fölugrott s úgy elillant, mintha föld nyelte volna el. De bezzeg lett öröm, mikor látták, hogy szalad a nyúl. Hej, ha tudták volna előre, hogy nyúl az és nem a hétfejű sárkány! Hiszen csak találkozzanak még egyszer vele!
Most már csakugyan nekibátorodtak s nagy büszkén tovább indúltak. Mentek, mendegéltek s útközben egy nagy folyóhoz értek. Néztek erre, néztek arra, vajjon van-e híd, de bizony nem láttak hídat se közel, se távol. Hajón jártak át ezen a nagy folyón, de hát ők arról nem tudtak. A tulsó parton kaszált egy ember, átkiabáltak ahhoz, hogy átal lehet-e menni a vizen?
- Átal, kiáltotta vissza az ember, ha hajóra ültök.
A hét sváb ezt úgy értette, hogy átal, ha ráültök a folyóra. No, de egyszerre mégsem mertek nekivágni, hadd próbálja először Sulc, a legvitézebb. Uccú, belemegy a vízbe Sulc, ott éppen volt valami zsombék, arra ráűlt, az megmozdúlt, vitte, de egyszerre csak elmerűlt, volt Sulc, nincs Sulc. Az ám, de éppen akkor kerekedett nagy forgószél, felkapta Sulcnak a kalapját s átrepítette a folyó túlsó partjára, ott a kalap mellé letelepedett egy béka s az elkezdett brekegni: vák, vák, vák. A svábok úgy hallották, hogy: át, át, át! s mondták: ehe, a mi vezérünk kiabálja, hogy: át! - hát nosza, gyerünk át. Neki vágtak a folyónak nagy bátran, de csakhamar elmerűltek s mind a hányan voltak, a vízbe fulladtak. Így lett vége a hét vitéz svábnak, így bizony. Aki nem hiszi, járjon utána.
- Ó, jaj nekem, mi lesz velem, jaj, jaj, jaj!
Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccú, fölugrott s úgy elillant, mintha föld nyelte volna el. De bezzeg lett öröm, mikor látták, hogy szalad a nyúl. Hej, ha tudták volna előre, hogy nyúl az és nem a hétfejű sárkány! Hiszen csak találkozzanak még egyszer vele!
Most már csakugyan nekibátorodtak s nagy büszkén tovább indúltak. Mentek, mendegéltek s útközben egy nagy folyóhoz értek. Néztek erre, néztek arra, vajjon van-e híd, de bizony nem láttak hídat se közel, se távol. Hajón jártak át ezen a nagy folyón, de hát ők arról nem tudtak. A tulsó parton kaszált egy ember, átkiabáltak ahhoz, hogy átal lehet-e menni a vizen?
- Átal, kiáltotta vissza az ember, ha hajóra ültök.
A hét sváb ezt úgy értette, hogy átal, ha ráültök a folyóra. No, de egyszerre mégsem mertek nekivágni, hadd próbálja először Sulc, a legvitézebb. Uccú, belemegy a vízbe Sulc, ott éppen volt valami zsombék, arra ráűlt, az megmozdúlt, vitte, de egyszerre csak elmerűlt, volt Sulc, nincs Sulc. Az ám, de éppen akkor kerekedett nagy forgószél, felkapta Sulcnak a kalapját s átrepítette a folyó túlsó partjára, ott a kalap mellé letelepedett egy béka s az elkezdett brekegni: vák, vák, vák. A svábok úgy hallották, hogy: át, át, át! s mondták: ehe, a mi vezérünk kiabálja, hogy: át! - hát nosza, gyerünk át. Neki vágtak a folyónak nagy bátran, de csakhamar elmerűltek s mind a hányan voltak, a vízbe fulladtak. Így lett vége a hét vitéz svábnak, így bizony. Aki nem hiszi, járjon utána.