从前有个贫苦的小女仆跟着她的主人家一起穿过一片大森林，当他们走到森林的中间时，突然树丛中窜出了一群强盗，见人就杀。 小女孩吓得魂不附体，赶快从马车上跳了下来，藏在树后，才幸免于难，其余的人统统给强盗杀光了。 强盗们带着他们的战利品扬长而去，这时小女孩才从树后走出来。 目睹了眼前这场灾难，小女孩不禁悲痛地哭了起来，只听她口中说："我这样孤苦零丁的，现在我该怎么办呢？我怎样才能走出这林子？林间又无别人住在这里，我肯定会饿死的！"于是她便四处乱走，想找条出路，但一切均是枉然。 到了晚上，她坐在一棵树下，祈求上帝的庇护，心想不管发生什么事情，她都将呆在原地不动。 过了一会儿，一只白鸽飞了过来，口衔着小金钥匙。 它把钥匙放在小女孩的手上，说："你看见那棵大树上的小锁吗？用这片小钥匙去打开它，你就会得到足够的食物，也不会再挨饿了。"于是小女孩走到树前，打开了树上的锁，发现树里有个小盘子，里面盛着牛奶和白白的面包，她便放开肚皮吃了个饱。 吃完后，她又说："现在是家里的母鸡归巢的时候了，我好累，要是能有张床睡觉该有多好！"刚说完，白鸽又飞了过来，口里叼着另一片小金钥匙，说："打开那边那棵树，你就会得到一张床。"于是小女孩又去打开了那棵树，发现一张白色的床，精美无比。 她立刻感谢了上帝当晚的保护，便躺下睡着了。 第二天早上，那白鸽又飞来了，口里又叼着片小金钥匙，说："打开那棵树，你能找到衣裳。"小女孩便打开了树，发现好多的衣服，都镶嵌着金银珠宝，比公主穿的还要漂亮。 从此，她便住在森林里，那只白鸽每天飞来飞去，给她带来各式各样所需的东西。
这种生活多美好啊！
一天，白鸽飞来说道："你能替我办点事吗？""十分愿意，"小女孩答道。 小白鸽说："我将带你到一间小屋前，你走进去，里边会有一个老妇人坐在火炉边对你说'你好！'但是千万别回答她，不管她做什么，你从她右边走过去；再往前，会有一扇打开的门，走进去，那儿有各式各样的戒指，还有珠光宝石的戒指，华贵无比。同样别碰它们，只找一个样式普通的，拿到后赶快回到我这里来。"小女孩便走到了小屋前，只见那儿果真坐着个老妇人，她盯着小女孩说："你好，我的孩子。"小女孩没有搭理她，径直打开了门。 "走开！"老妇人一边嚷，一边来扯她的衣服想抓住她，"那是我的房子，没有我的允许，谁也不准进去！"小女孩也不说话，挣脱她径直冲进屋内。 屋里的桌子上确有许多戒指，在她眼前闪闪发光。 小女孩翻遍了所有的戒指，想找出那只模样普通的，但没找着。 她找啊找啊，这时她突然留意到那老妇人手提一只鸟笼，正准备偷偷摸摸地溜走。 小女孩马上赶过去，劈手夺过鸟笼，举在眼前仔细一看，原来里边有只小鸟的口中正叼着一个模样普通的戒指。 于是她便伸手进去拿出了戒指，高高兴兴地跑了回去。 她以为小白鸽一定会来取戒指，但是它却没有来。 小女孩只好靠在一棵树上，静静地等候小白鸽。 她就这样一直靠树站着，这时她只觉得树儿又软又松，树枝也垂了下来。 突然，树枝变成了两只手臂一下抱住了她。 小女孩扭头一看，原来她靠在上面的树儿竟变成了一位英俊潇洒的年轻人。 他就是这样地抱着小女孩，深情地吻着她，说："是你破了那个老巫婆的妖术，把我救了出来。她曾把我变成一棵树，每天，我还得做两小时的白鸽。只要她掌握着这个戒指，我便没法恢复人形。"接着，那些被巫婆变成树的仆人和马匹，都脱了巫术，一个个站在他的身后。 这位年轻人原来是位王子殿下，王子将他们重新带回宫。 后来王子和小女孩成了亲，生活过得幸福又快乐。
这种生活多美好啊！
一天，白鸽飞来说道："你能替我办点事吗？""十分愿意，"小女孩答道。 小白鸽说："我将带你到一间小屋前，你走进去，里边会有一个老妇人坐在火炉边对你说'你好！'但是千万别回答她，不管她做什么，你从她右边走过去；再往前，会有一扇打开的门，走进去，那儿有各式各样的戒指，还有珠光宝石的戒指，华贵无比。同样别碰它们，只找一个样式普通的，拿到后赶快回到我这里来。"小女孩便走到了小屋前，只见那儿果真坐着个老妇人，她盯着小女孩说："你好，我的孩子。"小女孩没有搭理她，径直打开了门。 "走开！"老妇人一边嚷，一边来扯她的衣服想抓住她，"那是我的房子，没有我的允许，谁也不准进去！"小女孩也不说话，挣脱她径直冲进屋内。 屋里的桌子上确有许多戒指，在她眼前闪闪发光。 小女孩翻遍了所有的戒指，想找出那只模样普通的，但没找着。 她找啊找啊，这时她突然留意到那老妇人手提一只鸟笼，正准备偷偷摸摸地溜走。 小女孩马上赶过去，劈手夺过鸟笼，举在眼前仔细一看，原来里边有只小鸟的口中正叼着一个模样普通的戒指。 于是她便伸手进去拿出了戒指，高高兴兴地跑了回去。 她以为小白鸽一定会来取戒指，但是它却没有来。 小女孩只好靠在一棵树上，静静地等候小白鸽。 她就这样一直靠树站着，这时她只觉得树儿又软又松，树枝也垂了下来。 突然，树枝变成了两只手臂一下抱住了她。 小女孩扭头一看，原来她靠在上面的树儿竟变成了一位英俊潇洒的年轻人。 他就是这样地抱着小女孩，深情地吻着她，说："是你破了那个老巫婆的妖术，把我救了出来。她曾把我变成一棵树，每天，我还得做两小时的白鸽。只要她掌握着这个戒指，我便没法恢复人形。"接着，那些被巫婆变成树的仆人和马匹，都脱了巫术，一个个站在他的身后。 这位年轻人原来是位王子殿下，王子将他们重新带回宫。 后来王子和小女孩成了亲，生活过得幸福又快乐。
Egyszer egy szegény szolgálólány egy nagy-nagy erdőn utazott át a gazdáival. Az erdő közepén rablók támadtak rájuk, és aki a kezük ügyébe került, azt irgalmatlanul megölték. A lány fent ült a kocsis mellett a bakon. Amikor a rablók nagy lármával előrontottak a sűrűből, megijedt, leugrott, és elbújt egy vastag fa mögé. Ott lapult, míg a támadók el nem vonultak a gazdag zsákmánnyal. Akkor végre előmerészkedett rejtekéből, de nem talált egyebet, mint a kocsi roncsait meg a gazdái holttestét. Leült, és keservesen sírni kezdett.
- Ó, én szegény szerencsétlen - így jajveszékelt -, mi lesz velem? Sosem találok ki ebből a rengetegből! Nem lakik itt egy árva lélek sem; éhen fogok veszni, vagy engem is megölnek majd a rablók!
Mikor kissé lecsendesedett, felállt, kereste-kutatta, merre mehetne, de még csak egy vékonyka ösvényt sem talált. Így érte az este.
A fák közt egyre sűrűbb lett a homály. Néha ág reccsent, s olyankor szegény lánynak majd elállt a szíve verése; azt hitte, vadállat oson a bozótban, vagy útonálló mozdult meg valamelyik fa mögött. Már lélegzeni is alig mert. Végül azt mondta magában:
"Itt ez a nagy fa, leülök a tövébe, s egy tapodtat sem tágítok innét, akármi történjék is."
Hát ahogy ott kuporgott, egyszer csak egy fehér galamb szállt feléje. Leereszkedett a lányhoz; aranykulcsocska csillogott a csőrében.
A lány úgy megörült a madárnak, hogy egy pillanatra még a bújáról-bajáról is megfeledkezett; kinyújtotta a kezét, hívogatni kezdte.
- Tubicám! Tubicám!
A galamb odalibbent hozzá, tenyerébe ejtette az aranykulcsocskát, és megszólalt:
- Ne búslakodj azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Látod azt a nagy fát? Azon van egy kis lakat nyisd föl a kulccsal, találsz benne enni-inni magadnak, nem kell tovább éhezned.
Azzal elrepült. A lány pedig odament a fához, kinyitotta, és valóban lelt benne egy tálka tejet és hozzá egy karaj fehér kenyeret. Hanem amikor jóllakott, megint csak eszébe jutott a szomorúsága.
- Nálunk otthon ilyenkor ülnek el a tyúkok - sóhajtotta. - Olyan fáradt vagyok, bár én is lefekhetném az ágyamba!
Alig hangzott el a fohászkodás, máris odaröppent hozzá a galamb. Most egy másik kulcsocskát hozott a csőrében, letette a lány tenyerébe, s azt mondta:
- Ne búslakodjál; menj, nyisd ki ott azt a másik fát, találsz benne ágyat magadnak.
A lány úgy tett, ahogyan a madár meghagyta neki; kinyitotta a fát, s mit nem látott? Szép vetett ágy fehérlett feléje, dagadó párnákkal, könnyű takaróval. Ő meg belefeküdt, és nyomban elaludt.
Reggel, amint fölébredt a harsány erdei madárszóra, harmadszor is odaszállt hozzá a galamb. Megint hozott egy kis aranykulcsot, s az mondta:
- Nyisd ki azt a harmadik fát ott, találsz benne ruhát magadnak.
És a lány olyan pompás aranyos-gyémántos ruhát lelt a fában, hogy annál szebbet még a királykisasszony sem hordhat.
Így éldegélt egy ideig az erdőben. A fehér galamb mindennap fölkereste, s amire csak szüksége volt, mindenről gondoskodott.
Egy szép napon aztán azt kérdezte tőle:
- Megtennél-e valamit a kedvemért?
- Már hogyne tennék! - felelte a lány. - Mindent megteszek, amit kívánsz.
- Akkor gyere utánam, elvezetlek egy házikóhoz, oda menj be. A tűz helynél egy anyóka kuporog majd, és jó napot köszön neked, de te a világért se felelj rá, akármit is csinál: Menj el mellette mintha ott sem volna. A jobb keze felől találsz egy ajtót, azt nyisd ki, és lépj be rajta a szobába. A szoba közepén látsz majd egy asztalt tele gyűrűvel; egyik csillogóbb, mint a másik. Ezeket a fényeseket hagyd békén, de találsz köztük egy egyszerűt, azt kapd fel, és hozd el nekem, amilyen gyorsan csak bírod.
Azzal a galamb fölröppent, ágról ágra szállva elvezette a házikóhoz, aztán eltűnt; a lány pedig belépett, s mindent úgy talált, ahogyan a galamb előre megmondta. Az anyóka ott kuporgott a tűzhely mellett, és elkerekedett a szeme a csodálkozástól, amikor a hívatlan vendég betoppant.
- Jó napot, kedves gyermekem! - köszöntötte nyájaskodva.
A lány azonban jól megjegyezte a galamb tanácsát: nem felelt egy árva szót sem, csak ment egyenesen az ajtóhoz.
Akkor az öreg fölugrott a zsámolyról, belekapaszkodott a ruhájába, úgy akarta visszahúzni, s közben rikácsolt, mint valami vén holló:
- Hallod-e, az az én szobám, oda nem léphet be senki, ha én nem engedem!
De a lány nem törődött a kiáltozásával; kirántotta magát az öregasszony kezéből, és belépett a szobába.
Nagy asztal állt középütt. Rengeteg gyűrű hevert rajta; csillogtak-villogtak, hogy csak úgy szikrázott a szeme tőlük. Ő azonban sorra félrelökdöste valamennyit; csak azt az egyetlenegyet, csak azt a dísztelen gyűrűt kereste, de sehogyan sem tudott ráakadni.
Már egészen kétségbeesett, hogy hiába minden, nem tehet eleget a galamb kívánságának. De talán nem is az asztalon van a gyűrű, hanem valahol másutt a szobában? Tanácstalanul körülnézett; hát látja: az öregasszony épp akkor kap föl a sarokból egy kalitkát, és ki akar osonni vele. A lány hirtelen az ajtóhoz ugrott, útját állta a vénasszonynak, és kikapta a kezéből a kalitkát.
Egy szürke madár ült benne, és csőrében tartotta a gyűrűt.
A lány nagyon megörült, benyúlt a rácson, kirántotta a madár csőréből a gyűrűt, és kiszaladt vele a házból. Futott, futott az erdőben, ahogy csak a lába bírta, s egyre azt várta, egyszer csak odaszáll hozzá a galamb és átveszi tőle a drága zsákmányt. De a galambnak híre-hamva sem volt. A lánynak lankadni kezdett az ereje, egyre lassabban lépkedett, végül egészen elgyengült, és kimerülten nekidőlt egy fának.
A fa egyszeriben lágy és hajlékony lett; lebocsátotta ágait, és az ágak körülölelték a lányt; már nem is ágak voltak, hanem két erős kar; és a fa sem fa volt már, hanem egy szép ifjú.
Megölelte, megcsókolta a lányt, és azt mondta:
- Köszönöm neked, hogy megváltottál és kiszabadítottál a vénasszony hatalmából. Az az anyóka gonosz boszorkány: fává varázsolt, de néhány órára mindennap fehér galamb lehettem. Addig nem is változhattam vissza emberré, míg a gyűrű a boszorkány birtokában volt.
Megszabadultak a varázslattól a szolgái és a lovai is, mert a gonosz vénasszony azokat is fává változtatta.
Fölpattantak a paripákra, és hazavágtattak az ifjú országába.
Az az ifjú ugyanis királyfi volt, s ahogy hazaértek, nyomban feleségül vette a lányt.
Ma is élnek, ha meg nem haltak.