从前有位远见卓识、机智聪明的农夫，有关他足智多谋的故事至今人们仍广为传颂。 其中最精彩的要首推他曾经怎样捉弄魔鬼的故事。
一天，农夫在田间劳动了一整天，天黑时正准备回家，忽然发现自己的田里有堆煤在燃烧，他惊讶万分，于是便走上前去看，发现竟有一个黑色的小魔鬼走在燃烧的煤堆上。 "你是坐在财宝上吗？"农夫问。 "正是财宝。"魔鬼答道，"而且比你一生见到的都要多呢！""财宝在我田里就得归我。"农夫说道。 "就归你吧！"魔鬼说，"只要你肯将两年内一半的收成给我就行了。钱，我有的是，但我更喜欢地上的果实。"农夫答应了这桩交易，并说："为了避免在我们分配时出现纠纷，凡泥土上的东西归你，泥土下的归我。"魔鬼感到心满意足，但这位聪明的农夫却种上了萝卜。
现在收获的季节到了，魔鬼又来了，要求收回属于他的收成。 但除了那些枯黄的败叶外，他一无所获；而农夫却在兴高采烈地挖着他的萝卜。 "这次让你占了便宜，"魔鬼说，"下次可不能这样。地上的归你，地下的归我。""悉听尊便。"农夫答道。 播种的季节又到了，这次他可不播萝卜，而是种上了小麦。 麦子熟了，他来到田间，把麦秆齐根割倒在地。 魔鬼又来了，见到除了残茬外，他又一无所获，气得转身就走，顺着石缝钻了进去。 "我就是这样骗倒魔鬼的。"农夫说完，赶紧拾起财宝回家去了。
一天，农夫在田间劳动了一整天，天黑时正准备回家，忽然发现自己的田里有堆煤在燃烧，他惊讶万分，于是便走上前去看，发现竟有一个黑色的小魔鬼走在燃烧的煤堆上。 "你是坐在财宝上吗？"农夫问。 "正是财宝。"魔鬼答道，"而且比你一生见到的都要多呢！""财宝在我田里就得归我。"农夫说道。 "就归你吧！"魔鬼说，"只要你肯将两年内一半的收成给我就行了。钱，我有的是，但我更喜欢地上的果实。"农夫答应了这桩交易，并说："为了避免在我们分配时出现纠纷，凡泥土上的东西归你，泥土下的归我。"魔鬼感到心满意足，但这位聪明的农夫却种上了萝卜。
现在收获的季节到了，魔鬼又来了，要求收回属于他的收成。 但除了那些枯黄的败叶外，他一无所获；而农夫却在兴高采烈地挖着他的萝卜。 "这次让你占了便宜，"魔鬼说，"下次可不能这样。地上的归你，地下的归我。""悉听尊便。"农夫答道。 播种的季节又到了，这次他可不播萝卜，而是种上了小麦。 麦子熟了，他来到田间，把麦秆齐根割倒在地。 魔鬼又来了，见到除了残茬外，他又一无所获，气得转身就走，顺着石缝钻了进去。 "我就是这样骗倒魔鬼的。"农夫说完，赶紧拾起财宝回家去了。
Volt egyszer egy eszes, furfangos paraszt, sokat lehetne mesélni a tréfáiról, de én itt most csak a legkülönbet mondom el: azt, hogyan tette egyszer bolonddá az ördögöt.
Úgy kezdődött a dolog, hogy a paraszt egyszer kint dolgozott napestig a földjén. Mikor bealkonyodott, hazafelé készült, de mint jó gazdához illik, mielőtt elindult, még egyszer körülnézett, rendben van-e minden. Hát ahogy így vizsgálódik, mi nem akad a szemébe? Valami villódzik a szürkületben: nagy halom parázs izzik a szántóföldje közepén. Igen elcsodálkozott, hiszen az előbb még nem volt ott semmi. Odaballagott megnézni, mi az.
Valódi tüzes zsarátnok volt, és egy kis fekete ördög kuporgott a tetején.
- Csak tán nem kincsen kotlasz? - kérdezte a paraszt.
- De bizony azon - felelte az ördög -, mégpedig nagy kincsen! Több abban az arany meg az ezüst, mint amennyit te egész életedben láttál!
- No, akkor jól van - folytatta a paraszt a beszélgetést -, a kincs az én földemben van, tehát az enyém.
- Nem bánom, tiéd lehet - állt rá az ördög -, de csak egy feltétellel: ha két esztendőn át nekem adod annak a felét, ami a földeden terem. Pénzem van dugig, aranyra-ezüstre akár rá se nézzek, de a föld gyümölcseit nagyon megkívántam.
A paraszt gondolkodott egy percig, aztán belement az üzletbe.
- Rendben van - mondta -, de hogy ne legyen vita az osztozkodásnál, egyezzünk meg: ami a föld alatt van, az az enyém, ami meg a föld fölött, az a tiéd.
Az ördögnek tetszett az alku, el is fogadta.
Igen ám, csakhogy az agyafúrt paraszt abban az esztendőben egyebet sem vetett, mint répát! Mikor eljött a szedés ideje, jelentkezett az ördög a részéért.
- Kaszát hozzak, vagy úgy téped puszta kézzel? - kérdezte a paraszt.
- Hogyhogy? - hüledezett az ördög. - A répát?
- Azt nem, csak a levelét! - mondta a paraszt. - Nem emlékszel az egyezségre? Ami fölül van, az a levele, azt mind elviheted.
Nekiállt, s nagy vígan szedegetni kezdte a földből a szép kövér répafejeket.
Az ördög dühösen vakarta az üstökét.
- Most az egyszer te jártál jól - füstölgött -, de jövőre nem ér a kikötésed; jövőre fordítva lesz: ami a föld alatt van, az enyém, ami a föld fölött, a tiéd. Megértetted?
A paraszt vállat vont, sodorított egyet a bajszán, hogy az ördög észre ne vegye valahogy a somolygását, és ráhagyta:
- Nekem úgy is jó, legyen a kedved szerint.
Az ördög morgott valamit, s elinalt. A paraszt meg fölszántotta a földjét, s az egészet bevetette tiszta búzával.
Mikor a gabona beért, nekiállt és mind egy szálig learatta. Épp az utolsó kévét hányta föl a kocsijára, mikor nagy dérrel-dúrral megjelent az ördög.
- Hohó! - kiabálta már messziről. - Hallod-e, hékás, hová viszed azt a búzát?
- Haza, a csűrömbe - mondta a paraszt.
- Hát nekem mit hagytál? - kérdezte az ördög.
- Mindent, ami a föld alatt van - hangzott a felelet.
És az ördög nem talált mást, mint a puszta tarlót. Rettenetesen megdühödött és egy sziklahasadékon át lerucskázott egyenest a pokol fenekére. Így lett a furfangos paraszté a kétesztendei termés is meg a kincs is.