Élt egyszer egy boszorkány, annak volt három fia. Jó testvérek voltak, szerették egymást, jól bántak az anyjukkal is; de az nem bízott bennük, attól tartott, valami rosszat forralnak ellene, meg akarják fosztani a hatalmától. Ezért a legnagyobbikat átváltoztatta sassá, a középsőt meg cethallá. A sasnak egy sziklaormon kellett laknia; néha látni lehetett, amint nagyokat körözve lebeg az égen. A középső, akit cethallá varázsolt, a tenger mélyén élt, időnként fölúszott a felszínre, és egy-egy hatalmas vízsugarat lövellt a magasba.
A harmadik fiú félt, hogy az anyja végül őt is valamilyen állattá varázsolja, medvévé vagy farkassá talán, azért egy szép napon titokban elment a háztól.
Hallott már róla nemegyszer, hogy az aranynap kastélyában egy elátkozott királylány várja a szabadulását, de aki megpróbálja kiváltani, az az életét teszi kockára. Huszonhárom ifjú már odaveszett. Még egy huszonnegyedik próbát tehet, de utána többé senki. Ha az is kudarcot vall, a királylányon örökre rajta marad az átok.
A fiú nem ismert félelmet.
- Nincs énnekem most már sem apám, sem anyám - mondta -, mit veszthetek ezen a világon?
Azzal útnak indult, hogy megkeresse az aranynap kastélyát.
Jó ideje járt már a világban, de csak nem akadt rá. Vándorútján egyszer betévedt egy rengeteg erdőbe, és sehogyan sem talált kiutat belőle. Ahogy ott tévelygett, egyszer csak megpillantott a távolban két óriást: nagyban veszekedtek, ráncigálták, taszigálták egymást.
- Nem szégyellitek magatokat?! - szólt rájuk mérgesen, amint a közelükbe ért. - Ilyen nagy golyhók, és úgy huzakodnak, mint a vásott kölykök!
Egy kalapért tusakszunk - felelték az óriások -, nem tudjuk eldönteni, melyikünké legyen, egyforma erősek vagyunk, egyikünk sem bírja legyőzni a másikat. Ti, kis emberek, okosabbak vagytok nálunk, azért rád bízzuk, te tégy köztünk igazságot.
- Képesek vagytok veszekedni egy ócska kalapon? - kérdezte csodálkozva fiú.
- Ezt csak azért mondod, mert nem tudod, miféle jószág ez! - felelték neki. - Tudd meg, hogy ez csodakalap: aki a fejére teszi, oda kívánkozhatik ahova éppen kedve tartja, s azon nyomban ott is terem.
- Nem bánom, elvállalom a bíráskodást - mondta a fiú. - Adjátok ide azt az ócskaságot; én valamicskét odébb megyek, aztán ha füttyentek, fussatok versenyt hozzám. Aki előbb odaér, azé lesz a kalap.
Az óriásoknak tetszett a dolog, a fiú meg föltette a kalapot, és elindult. Közben azonban egyre csak a királylányon járt az esze. Megfeledkezett az óriásokról, csak ment, ment, és egyre beljebb került a vadonba. Aztán egyszer csak nagyot sóhajtott, mert olyan nehéz volt a szíve, mintha ólmot vinne a mellében, s azt mondta:
- Bárcsak az aranynap kastélyában lehetnék!
Abban a szempillantásban egy nagy hegy tetején találta magát, s ott tündöklött előtte az aranynap kastélyának a kapuja.
A fiú benyitott, átvágott az udvaron, fölsietett a lépcsőn, belépett a palotába, és ment a fényes aranytermeken át, míg csak az utolsó szobában rá nem talált a királylányra.
De hogy megijedt tőle, amikor meglátta! Hogyne ijedt volna meg, hiszen azt hallotta, nincs nála szebb lány a világon; s most mit látott? Egy hamuszürke arcú, ráncos bőrű, zavaros szemű, kócos csúfságot.
- Te volnál az a világhíres, világszép királylány? - kiáltotta.
- Ez, amit látsz, nem az igazi alakom - felelte a királylány -, de emberfia csak ebben a rút formában láthat. Hanem ha kíváncsi vagy rá, milyen vagyok valójában, nézz ebbe a tükörbe, ez nem hazudik, megmutatja neked az igazi képemet.
Azzal egy kis tükröt adott a kezébe. Az ifjú belenézett, és még a lélegzete is elállt attól, amit megpillantott benne. Ott ült előtte a világ legeslegszebb lánya, kezét ölébe ejtette, és arcán csorogtak a könnyek.
- Minden veszedelmet vállalok érted, csak mondd meg, hogyan szabadíthatlak meg! - kiáltotta az ifjú.
- Aki megszerzi a kristálygolyót, és fölmutatja a varázslónak, megtöri vele az átkot, és én visszanyerem igazi alakomat - felelte a királylány. De ki tudná azt a golyót megszerezni?! Sokan megpróbálták már, de mind rajtavesztettek. Te még fiatal vagy, fáj a szívem érted; inkább tégy le a szándékodról, és élj boldogul!
- Nélküled úgysem volna nekem élet az élet! - felelte az ifjú. - Ne is akarj lebeszélni, hiába volna; inkább azt mondd meg, mit kell tennem.
- Tudj meg hát mindent, ha nem bírhatlak jobb belátásra - mondta a királylány. - Annak a hegynek a tövében, amelyiken ez a kastély áll, van , egy forrás. Mellette lakik egy vadbölény, azzal meg kell küzdened. Ha sikerül megölnöd, kiszáll belőle egy tüzes madár. A madárban van egy tüzes tojás, annak a tojásnak a sárgája pedig nem más, mint a kristálygolyó. Hanem a madár addig ki nem ejti a tojást, míg rá nem kényszerítik; ha pedig a tojás a földre esik, mindent lángba borít a környéken, s elolvad maga is meg a kristálygolyó is a tűzben. Akkor aztán kárba veszett minden fáradságod.
- Nincs az a fáradság, amit én el nem viselek érted! - szólt az ifjú, és lesietett a hegyről a forráshoz.
A forrás vize lágyan csobogott, s ott feküdt mellette a lombok alatt a bölény, és őrizte. Már messziről meglátta a fiút; fölállt, elbődült, és fújtatva nekirontott. Sokáig küzdöttek, míg végül az ifjú markolatig döfte kardját a szörnyeteg szívébe.
A bölény lehanyatlott. Abban a pillanatban fölrepült belőle a tűzmadár. Vijjogott egyet s el akart szállni, de a fiú idősebbik bátyja, a sas lecsapott rá a fellegekből, a tenger fölé űzte, s ott úgy megtépte a csőrével, hogy a tűzmadár ijedtében elejtette a tojást.
De a tojás nem a tengerbe esett, hanem a tenger partján egy halászkunyhó tetejére. A nádtető nyomban füstölni kezdett, s már-már lángot fogott. Hanem akkor hirtelen hegynyi hullámokat vetett a tenger, habjai átcsaptak a kunyhón, és eloltották a tüzet. A fiú kisebbik bátyja, a cethal úszott oda, az korbácsolta föl a vizet.
Ahogy a tűz kialudt, a fiú szerencsésen megtalálta a tojást. Nem olvadt el; csak egy kicsit felpattogzott, ahogy forró héjára rázúdult a hideg tengervíz. Az ifjú kivette belőle a kristálygolyót, elment vele a varázslóhoz, és felmutatta neki.
- Megtörted a hatalmamat - mondta a varázsló. - Mostantól fogva te vagy az aranynap kastélyának a királya. És tudd meg, hogy ebben a szempillantásban a két bátyád is visszaváltozott emberré.
Az ifjú sietett a királylányhoz. Az már kint várta az aranynap kastélyának tornácán; gyémánthímes aranypalást volt a vállán, gyöngyös koszorú a fején, de sem gyöngy, sem gyémánt, sem arany nem lehetett tündöklőbb a mosolyánál.
S ott nyomban gyűrűt is cseréltek.
从前有个女巫，她有三个儿子，这兄弟三人真是手足情深，可女巫却不信任他们，总以为他们会夺走她的权。 于是她把老大变成了一只苍鹰，只能生活在悬崖顶上，人们时常看见它在空中不停地翱翔盘旋。 她又把老二变成一头鲸，每天生活在大海的深处，人们总看到他不时地从水里喷出巨大水柱。 兄弟俩一天内只有两小时可恢复人形。 小儿子由于害怕女巫把他也变成一只猛兽、一头熊或一条狼，就偷偷地逃走了。 他曾听说国王的女儿中了魔法，被关在了金太阳宫，等着有人去解救。 已有二十三个年轻人冒险去救她，可都惨死在那儿。 现在只剩一人可以去救她，以后谁也不能去了。 这年轻人生性大胆，他拿定主意要去寻找金太阳宫。 他日夜兼程地赶路，可连宫殿的影子也没找着，最后他进了一片大森林之中。 突然他看见两个巨人在向他招手，便赶了过去。 巨人说："我们正为一顶帽子争执不下，因为我们彼此都一样强壮，谁也斗不过谁，不知道到底这帽子该归谁。小人儿总是挺聪明，我们让你说这帽子该归谁呢？""你们居然会为一顶帽子而争执不休！"年轻人说道。 "你不晓得它是个多好的宝贝，这是顶如意帽，谁戴上它呀，想到哪儿就能立刻到哪儿。""来，把帽子给我，"年轻人说，"我先走一阵子，然后再叫你们，你们就来赛跑，谁先到我那儿，帽子就归谁。"说完他就戴着帽子跑了，可他心里老是想着公主，竟把那两个巨人给忘了，他一直往前走去，最后，从心底里叹了口气说："噢，我要是在金太阳宫有多好啊！"可话刚出口，他就站在宫门前的高山上了。
年轻人走进宫门，挨个走过每个房间，在最后的一间才找到了公主。 可当他看着公主时，他是何等的吃惊啊，只见她那死灰色的脸儿布满了皱纹，双眼黯淡无光，头发变成了红色。 "你就是那位人人都夸她的世上最美丽的公主吗？"年轻人叫了出来。 "这可不是我的本来面目，人眼只能看到我这种丑陋模样，你想见到我的真样子，可以看看这面镜子，它会显露我的真面孔给你看的。"她把镜子递到年轻人手里，他在镜子里看到了世界上最美丽的少女的形象，还看到她是如何伤心地泪流满面的。 于是他对公主说："我怎么才能救你呢，我什么都不怕。"公主说："谁能得到水晶球，把它拿到巫师的面前，就可以破他的魔法，我也可以恢复原形了。"公主又补充说，"已经有那么多人为此而丧身，你年纪轻轻的，要是有什么三长两短，叫我于心何忍。""谁也阻止不了我，"他说，"告诉我该怎么做。"公主说："你得知道，宫殿坐落在山上，从这儿下去有一口泉水，旁边会有一头公牛在等你，你得和它搏斗，如果你运气好把它杀掉，一只火鸡就会从它体内飞出来，它肚内有一颗蛋，烧得红红的，蛋黄中就藏着那水晶球。但鸟不会放下蛋来，除非迫不得已，如果蛋落到地上，立刻就会燃起熊熊大火，烧毁周围的一切，蛋也会自己溶化，里面的水晶球也不例外，这样一切都白费了。"
年轻人下山之后来到了泉水边，那儿野牛正喘着气朝着他怒吼呢。 经过长时间的搏斗，年轻人把剑捅进了牛肚，野牛倒下了，转眼间体内飞出了一只火一般的鸟儿，鸟儿刚想飞走，年轻人的大哥从云层里扑了下来，把它赶到大海边，又用嘴啄它，鸟儿只得无可奈何地扔下了那只蛋。 不过蛋并没有落在海里，而是掉在了沙滩上渔夫的屋顶顶蓬上。 那屋立刻着火了，眼看就要倾塌，这时海掀起了浪头，盖过了屋顶，压住了火势。 原来这是年轻人的二哥，那条鲸，游过来掀起了浪潮。 火扑灭了，年轻人幸运地找到了那颗还没溶化的蛋，蛋壳因被冷水这么一浸已裂开了。 他取出了水晶球，发现它毫毛无损。
年轻人手握着水晶球，把它拿到了巫师的面前，巫师说："我的魔法已被破除，从今以后你就是金太阳宫的王了；有了这个水晶球，你的哥哥们也可恢复原形了。"年轻人赶紧去找公主 ，他一踏进门，发现她已站在那儿，光彩照人，美丽无比，两人就高高兴兴地交换了戒指。
年轻人走进宫门，挨个走过每个房间，在最后的一间才找到了公主。 可当他看着公主时，他是何等的吃惊啊，只见她那死灰色的脸儿布满了皱纹，双眼黯淡无光，头发变成了红色。 "你就是那位人人都夸她的世上最美丽的公主吗？"年轻人叫了出来。 "这可不是我的本来面目，人眼只能看到我这种丑陋模样，你想见到我的真样子，可以看看这面镜子，它会显露我的真面孔给你看的。"她把镜子递到年轻人手里，他在镜子里看到了世界上最美丽的少女的形象，还看到她是如何伤心地泪流满面的。 于是他对公主说："我怎么才能救你呢，我什么都不怕。"公主说："谁能得到水晶球，把它拿到巫师的面前，就可以破他的魔法，我也可以恢复原形了。"公主又补充说，"已经有那么多人为此而丧身，你年纪轻轻的，要是有什么三长两短，叫我于心何忍。""谁也阻止不了我，"他说，"告诉我该怎么做。"公主说："你得知道，宫殿坐落在山上，从这儿下去有一口泉水，旁边会有一头公牛在等你，你得和它搏斗，如果你运气好把它杀掉，一只火鸡就会从它体内飞出来，它肚内有一颗蛋，烧得红红的，蛋黄中就藏着那水晶球。但鸟不会放下蛋来，除非迫不得已，如果蛋落到地上，立刻就会燃起熊熊大火，烧毁周围的一切，蛋也会自己溶化，里面的水晶球也不例外，这样一切都白费了。"
年轻人下山之后来到了泉水边，那儿野牛正喘着气朝着他怒吼呢。 经过长时间的搏斗，年轻人把剑捅进了牛肚，野牛倒下了，转眼间体内飞出了一只火一般的鸟儿，鸟儿刚想飞走，年轻人的大哥从云层里扑了下来，把它赶到大海边，又用嘴啄它，鸟儿只得无可奈何地扔下了那只蛋。 不过蛋并没有落在海里，而是掉在了沙滩上渔夫的屋顶顶蓬上。 那屋立刻着火了，眼看就要倾塌，这时海掀起了浪头，盖过了屋顶，压住了火势。 原来这是年轻人的二哥，那条鲸，游过来掀起了浪潮。 火扑灭了，年轻人幸运地找到了那颗还没溶化的蛋，蛋壳因被冷水这么一浸已裂开了。 他取出了水晶球，发现它毫毛无损。
年轻人手握着水晶球，把它拿到了巫师的面前，巫师说："我的魔法已被破除，从今以后你就是金太阳宫的王了；有了这个水晶球，你的哥哥们也可恢复原形了。"年轻人赶紧去找公主 ，他一踏进门，发现她已站在那儿，光彩照人，美丽无比，两人就高高兴兴地交换了戒指。