Volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. A szegény embernek meghalt a felesége, a szegény asszonynak az ura, s mindakettőnek volt egy leánya. A leányok szerették egymást, rendszerint együtt jártak-keltek, játszottak. Egyszer a szegény ember leánya elment az özvegyasszonyhoz s ez azt mondta neki:
- Hallod-e, mondd meg az apádnak, vegyen feleségül engem s én minden reggel tejben-vajban fürösztlek meg borral itatlak téged, a leányomat pedig vízben fürdetem s vízzel itatom.
Hazamegy a leány, mondva az apjának, hogy mit mondott az özvegyasszony.
Mondta a szegény ember:
- Hiszen mond valamit az az asszony, mert jár a szája. Nehéz az élet asszony nélkül, de asszonnyal sem mindig könnyü. Lássuk csak. Eredj, vedd elé a csizmámat, annak a sarkán van egy lik, töltsd meg vizzel, vidd fel a padlásra, akaszd fel egy gerendára s ha nem folyik ki belőle a víz, akkor megházasodom, máskülömben nem.
Vette a leány a csizmát, felvitte a padlásra, vízzel megtöltötte s hát a víz nemhogy kifolyt volna, de összehuzta a likat: szinültig telt a csizmaszára vízzel.
- No, megházasodom, mondotta a szegény ember.
Még az nap ment az özvegyasszonyhoz, megkérte a kezét s az nap meg is tartották a lakodalmat.
Másnap reggel, mikor felkeltek a leányok, a szegény ember leányának az ágya mellett tej meg bor volt, az özvegy lányának az ágya mellett víz mosdásra is, ivásra is. Második reggel mindakét leánynak mosdani is, inni is vizet adott az asszony. Hiszen ez így éppen jól volt, de bezzeg harmadik reggel az asszony leánya tejet kapott meg bort, a másik leány pedig csak vizet mosdani is, inni is. Aztán így is volt ettől kezdve minden reggel. De hiába, azért a szegény ember leánya napról-napra szépült, az asszony leánya pedig folyton csunyult s adta gonosz lelkű asszonya majd megpukkadt az irigységtől s a bosszúságtól.
Telt, mult az idő, elkövetkezett a tél s mit gondolt, mit nem magában az asszony, elég az, hogy nem jót gondolt, mert azt mondta a mostoha lányának:
- Nesze, csináltam neked papiros ruhát, vedd fel, menj ki az erdőbe s hozzál nekem epret, mert erősen kivánom.
- Ó Jézusom, szörnyülködött a leány, mit gondol kend. Télben nincs eper, a föld meg van fagyva, mindenütt hó, a merre a szem ellát, - ugyan honnét hozzak epret? S hát aztán hogy menjek papiros ruhában az erdőbe, hiszen megfagyok!
- Mit! te még feleselsz!? - kiabált az asszony. - Rögtön indulj s haza ne jöjj eper nélkül, mert akkor jaj neked!
Adott neki egy darab száraz kenyeret s hiába sírt, hiába ellenkezett a leány, elkergette hazulról. Bizonyos volt abban a gonosz lélek, hogy kint az erdőn megfagy s többet soha haza nem kerül.
Hát jó, a szegény leány elment a papiros ruhában, ment, mendegélt, míg az erdőbe ért. Amint mendegélt a nagy hóban, egyszerre csak megállott nagy csudálkozással: az ám, ott állott egy házikó s a házikó ablakán kikukucskált három kicsi törpe emberke. A leány köszönt nekik illendően, aztán bement a házba, leült a kemence mellé melegedni s elévette a száraz kenyeret is, hogy falatozzék belőle. De bezzeg mindjárt melléje telepedtek a törpék is s kérték, hogy adjon nekik is a kenyérből.
- Jó szívvel, mondta a leány, s két felé törte a kenyeret. Az egyik felét a törpéknek adta, a másik felét megtartotta magának.
- Hát aztán mit akarsz te most az erdőben, ebben a vékony ruhában? - kérdezték a törpék.
- Hej, sóhajtott a leány, egy kosár epret kéne szednem, mert a nélkül nem szabad haza mennem!
A törpék összenéztek, mosolyogtak, a fejüket csóválták, de semmit sem szóltak erre. De hogy egy kicsit magukra maradjanak, lapátot nyomtak a kezébe s mondták neki, hogy menjen ki, az ajtó elől a havat takarítsa el. A hogy kiment, tanakodni kezdtek, hogy mivel kellene megajándékozniok ezt a leányt, hogy olyan jó szívvel osztotta meg a kenyerét velük.
Azt mondta az első:
- Én azzal ajándékozom meg, hogy minden nap szebb lesz.
Mondta a második:
- Én azzal ajándékozom meg, hogy a hányszor szóra nyitja száját, arany esik ki belőle.
- Én meg azzal, - mondotta a harmadik, hogy ide jő egy király s feleségül veszi őt.
Ezalatt a leányka eltakarította a havat a ház körül s halljatok csudát, annyi volt a szép piros eper a ház körül, hogy a szem nem győzte belepni. Egy szempillantás alatt tele szedte a kosarát, köszönt a törpéknek s szaladt haza, mint a sebes szél. Amint belépett az ajtón s jó estét köszönt, csak kihullott egy arany a szájából, szól még egyet: itt az eper! s hát leperdül a földre a második arany.
Hej, édes Jézusom, lett erre szörnyű álmélkodás! Közre fogták, vallatták, hol, merre járt, mi történt vele. Ahogy beszélt, folyton csak esett az arany a szájából, alig győzték felszedni.
Bezzeg nagy kedve kerekedett a másik leánykának is, hogy kimenjen az erdőbe eprészni! Hiába mondta az anyja, hogy így meg úgy megveszi az Isten hidege, nem volt otthon maradása. Mikor aztán látta az anyja, hogy kötéllel sem tudja otthon tartani, felöltöztette jó meleg bundába, a kosarát meg telerakta kaláccsal s mindenféle jó pecsenyével.
Ment, mendegélt a leányka, s ő is megtalálta a törpék házát, de bezzeg nem köszönt nekik, se szó, se beszéd, bement a házba, leült a tűzhely mellé s elkezdett falatozni.
- Adj nekünk is valamit, kérték a törpék, de a leányka azt felelte:
- Még nekem sem elég, hogy adjak hát nektek?
Na, jó, a törpék egy szóval sem kérték többet, de a lapátot a kezébe nyomták s mondták, hogy takarítsa el a havat a ház tájékáról.
- Takarítsátok el magatok, nem vagyok a szolgálótok, mondta a leányka, s ledobta a lapátot. Mikor aztán látta, hogy neki itt semmit sem ajándékoznak, kiment az ajtón. A törpék éppen azon tanakodtak, hogy mit ajándékozzanak ennek az irígy rossz szívű leánykának. Azt mondta az első:
- Én azt ajándékozom, hogy mindennap csunyább lesz.
Mondta a második:
- Én meg azzal ajándékozom meg, hogy valahányszor szóra nyilik a szája, mindig egy béka essék ki belőle.
Mondta a harmadik:
- Én meg azzal, hogy szerencsétlen halállal hal meg.
Míg a törpék ezt így elmondták maguk közt, a leányka kereste az epret, de egy szem nem sok, annyit sem talált s nagy boszusan haza ment. Bemegy a házba, mondja, hogy nem talált semmit, s hát a hogy a száját kinyitotta, kiugrott belőle egy béka, utána a második, harmadik, minden szóra egy, s egy szempillantás alatt csak úgy nyüzsögtek a békák a szobában.
Na, még csak most bosszankodott igazán az asszony a mostoha leányára. Majd felvetette a méreg s a boszuság, különösen mikor látta, hogy a mostoha leánya minden nap szebb lesz, az ő leánya meg csunyább. Folyton csak azon törte a fejét, hogy mivel sanyargassa a mostoha leányát. Egyszer, mikor csikorgó hideg volt, kiküldötte a befagyott patakra, hogy vágjon léket. Gondolta, most majd csak megveszi ott az Isten hidege. A kis lány szó nélkül vette a fejszét, kiment a jégre, vágta a léket. Éppen akkor talált arra felé járni a király, megállította a hintaját s megszólította a leányt:
- Ki vagy te, mit csinálsz itt?
Mondta a leány:
- Szegény árva vagyok s a mostohám kiküldött, hogy vágjak léket a jégen.
- Hát eljönnél-e velem? kérdezte a király.
- El én jó szívvel, felelt a leány s beült a király hintajába.
Nagyon megtetszett a királynak a leány, s a hogy hazaértek a palotába, papot hivatott, megesküdtek s csaptak olyan lakodalmat, hogy hetedhétországra hire ment.
Esztendő mulva kis fia született a királynénak s mikor az asszony meghallotta, hogy mely nagy szerencse érte a mostoha lányát, elment az édes lányával a király udvarába, látogatóba. A királyné jó szívvel látta őket, de bezzeg a gonosz lelkű asszonyt ette az irigység s mind rosszban törte a fejét. Egyszer aztán mikor a király elment hazulról, fejbe vágta a királynét, felkapta az ágyából s az ablakon kidobta. Éppen az ablak alatt folyt el egy nagy folyó, abba esett a szegény királyné. Bezzeg, hogy a maga csunya leányát a királyné helyére fektette, fejétől talpáig szépen betakarta s mikor a király hazajött s beszélgetni akart a feleségével, kikiáltott adta gonoszlelkű anyja:
- Ne, ne, most ne jöjjön be, mert nagy forrósága van a királynénak!
Másnap reggel bejött a király, beszélgetett a "feleségével," de haj! majd kirázta a hideg attól, a mit látott! Már hogy is ne, mikor eddig mindég egy arany esett ki a királyné szájából, most meg minden szavára egy varangyos béka.
- Hát e' mi dolog? - kérdezte a király.
- Ó, ez a nagy forróság után van, mondta az asszony, majd elmulik!
Hanem mi történt? Az történt, hogy éjjel a kis kukta kinézett az ablakon s látta, hogy ott egy kácsa uszik a folyón s mind azt kiabálja:
- Hallod-e, mondd meg az apádnak, vegyen feleségül engem s én minden reggel tejben-vajban fürösztlek meg borral itatlak téged, a leányomat pedig vízben fürdetem s vízzel itatom.
Hazamegy a leány, mondva az apjának, hogy mit mondott az özvegyasszony.
Mondta a szegény ember:
- Hiszen mond valamit az az asszony, mert jár a szája. Nehéz az élet asszony nélkül, de asszonnyal sem mindig könnyü. Lássuk csak. Eredj, vedd elé a csizmámat, annak a sarkán van egy lik, töltsd meg vizzel, vidd fel a padlásra, akaszd fel egy gerendára s ha nem folyik ki belőle a víz, akkor megházasodom, máskülömben nem.
Vette a leány a csizmát, felvitte a padlásra, vízzel megtöltötte s hát a víz nemhogy kifolyt volna, de összehuzta a likat: szinültig telt a csizmaszára vízzel.
- No, megházasodom, mondotta a szegény ember.
Még az nap ment az özvegyasszonyhoz, megkérte a kezét s az nap meg is tartották a lakodalmat.
Másnap reggel, mikor felkeltek a leányok, a szegény ember leányának az ágya mellett tej meg bor volt, az özvegy lányának az ágya mellett víz mosdásra is, ivásra is. Második reggel mindakét leánynak mosdani is, inni is vizet adott az asszony. Hiszen ez így éppen jól volt, de bezzeg harmadik reggel az asszony leánya tejet kapott meg bort, a másik leány pedig csak vizet mosdani is, inni is. Aztán így is volt ettől kezdve minden reggel. De hiába, azért a szegény ember leánya napról-napra szépült, az asszony leánya pedig folyton csunyult s adta gonosz lelkű asszonya majd megpukkadt az irigységtől s a bosszúságtól.
Telt, mult az idő, elkövetkezett a tél s mit gondolt, mit nem magában az asszony, elég az, hogy nem jót gondolt, mert azt mondta a mostoha lányának:
- Nesze, csináltam neked papiros ruhát, vedd fel, menj ki az erdőbe s hozzál nekem epret, mert erősen kivánom.
- Ó Jézusom, szörnyülködött a leány, mit gondol kend. Télben nincs eper, a föld meg van fagyva, mindenütt hó, a merre a szem ellát, - ugyan honnét hozzak epret? S hát aztán hogy menjek papiros ruhában az erdőbe, hiszen megfagyok!
- Mit! te még feleselsz!? - kiabált az asszony. - Rögtön indulj s haza ne jöjj eper nélkül, mert akkor jaj neked!
Adott neki egy darab száraz kenyeret s hiába sírt, hiába ellenkezett a leány, elkergette hazulról. Bizonyos volt abban a gonosz lélek, hogy kint az erdőn megfagy s többet soha haza nem kerül.
Hát jó, a szegény leány elment a papiros ruhában, ment, mendegélt, míg az erdőbe ért. Amint mendegélt a nagy hóban, egyszerre csak megállott nagy csudálkozással: az ám, ott állott egy házikó s a házikó ablakán kikukucskált három kicsi törpe emberke. A leány köszönt nekik illendően, aztán bement a házba, leült a kemence mellé melegedni s elévette a száraz kenyeret is, hogy falatozzék belőle. De bezzeg mindjárt melléje telepedtek a törpék is s kérték, hogy adjon nekik is a kenyérből.
- Jó szívvel, mondta a leány, s két felé törte a kenyeret. Az egyik felét a törpéknek adta, a másik felét megtartotta magának.
- Hát aztán mit akarsz te most az erdőben, ebben a vékony ruhában? - kérdezték a törpék.
- Hej, sóhajtott a leány, egy kosár epret kéne szednem, mert a nélkül nem szabad haza mennem!
A törpék összenéztek, mosolyogtak, a fejüket csóválták, de semmit sem szóltak erre. De hogy egy kicsit magukra maradjanak, lapátot nyomtak a kezébe s mondták neki, hogy menjen ki, az ajtó elől a havat takarítsa el. A hogy kiment, tanakodni kezdtek, hogy mivel kellene megajándékozniok ezt a leányt, hogy olyan jó szívvel osztotta meg a kenyerét velük.
Azt mondta az első:
- Én azzal ajándékozom meg, hogy minden nap szebb lesz.
Mondta a második:
- Én azzal ajándékozom meg, hogy a hányszor szóra nyitja száját, arany esik ki belőle.
- Én meg azzal, - mondotta a harmadik, hogy ide jő egy király s feleségül veszi őt.
Ezalatt a leányka eltakarította a havat a ház körül s halljatok csudát, annyi volt a szép piros eper a ház körül, hogy a szem nem győzte belepni. Egy szempillantás alatt tele szedte a kosarát, köszönt a törpéknek s szaladt haza, mint a sebes szél. Amint belépett az ajtón s jó estét köszönt, csak kihullott egy arany a szájából, szól még egyet: itt az eper! s hát leperdül a földre a második arany.
Hej, édes Jézusom, lett erre szörnyű álmélkodás! Közre fogták, vallatták, hol, merre járt, mi történt vele. Ahogy beszélt, folyton csak esett az arany a szájából, alig győzték felszedni.
Bezzeg nagy kedve kerekedett a másik leánykának is, hogy kimenjen az erdőbe eprészni! Hiába mondta az anyja, hogy így meg úgy megveszi az Isten hidege, nem volt otthon maradása. Mikor aztán látta az anyja, hogy kötéllel sem tudja otthon tartani, felöltöztette jó meleg bundába, a kosarát meg telerakta kaláccsal s mindenféle jó pecsenyével.
Ment, mendegélt a leányka, s ő is megtalálta a törpék házát, de bezzeg nem köszönt nekik, se szó, se beszéd, bement a házba, leült a tűzhely mellé s elkezdett falatozni.
- Adj nekünk is valamit, kérték a törpék, de a leányka azt felelte:
- Még nekem sem elég, hogy adjak hát nektek?
Na, jó, a törpék egy szóval sem kérték többet, de a lapátot a kezébe nyomták s mondták, hogy takarítsa el a havat a ház tájékáról.
- Takarítsátok el magatok, nem vagyok a szolgálótok, mondta a leányka, s ledobta a lapátot. Mikor aztán látta, hogy neki itt semmit sem ajándékoznak, kiment az ajtón. A törpék éppen azon tanakodtak, hogy mit ajándékozzanak ennek az irígy rossz szívű leánykának. Azt mondta az első:
- Én azt ajándékozom, hogy mindennap csunyább lesz.
Mondta a második:
- Én meg azzal ajándékozom meg, hogy valahányszor szóra nyilik a szája, mindig egy béka essék ki belőle.
Mondta a harmadik:
- Én meg azzal, hogy szerencsétlen halállal hal meg.
Míg a törpék ezt így elmondták maguk közt, a leányka kereste az epret, de egy szem nem sok, annyit sem talált s nagy boszusan haza ment. Bemegy a házba, mondja, hogy nem talált semmit, s hát a hogy a száját kinyitotta, kiugrott belőle egy béka, utána a második, harmadik, minden szóra egy, s egy szempillantás alatt csak úgy nyüzsögtek a békák a szobában.
Na, még csak most bosszankodott igazán az asszony a mostoha leányára. Majd felvetette a méreg s a boszuság, különösen mikor látta, hogy a mostoha leánya minden nap szebb lesz, az ő leánya meg csunyább. Folyton csak azon törte a fejét, hogy mivel sanyargassa a mostoha leányát. Egyszer, mikor csikorgó hideg volt, kiküldötte a befagyott patakra, hogy vágjon léket. Gondolta, most majd csak megveszi ott az Isten hidege. A kis lány szó nélkül vette a fejszét, kiment a jégre, vágta a léket. Éppen akkor talált arra felé járni a király, megállította a hintaját s megszólította a leányt:
- Ki vagy te, mit csinálsz itt?
Mondta a leány:
- Szegény árva vagyok s a mostohám kiküldött, hogy vágjak léket a jégen.
- Hát eljönnél-e velem? kérdezte a király.
- El én jó szívvel, felelt a leány s beült a király hintajába.
Nagyon megtetszett a királynak a leány, s a hogy hazaértek a palotába, papot hivatott, megesküdtek s csaptak olyan lakodalmat, hogy hetedhétországra hire ment.
Esztendő mulva kis fia született a királynénak s mikor az asszony meghallotta, hogy mely nagy szerencse érte a mostoha lányát, elment az édes lányával a király udvarába, látogatóba. A királyné jó szívvel látta őket, de bezzeg a gonosz lelkű asszonyt ette az irigység s mind rosszban törte a fejét. Egyszer aztán mikor a király elment hazulról, fejbe vágta a királynét, felkapta az ágyából s az ablakon kidobta. Éppen az ablak alatt folyt el egy nagy folyó, abba esett a szegény királyné. Bezzeg, hogy a maga csunya leányát a királyné helyére fektette, fejétől talpáig szépen betakarta s mikor a király hazajött s beszélgetni akart a feleségével, kikiáltott adta gonoszlelkű anyja:
- Ne, ne, most ne jöjjön be, mert nagy forrósága van a királynénak!
Másnap reggel bejött a király, beszélgetett a "feleségével," de haj! majd kirázta a hideg attól, a mit látott! Már hogy is ne, mikor eddig mindég egy arany esett ki a királyné szájából, most meg minden szavára egy varangyos béka.
- Hát e' mi dolog? - kérdezte a király.
- Ó, ez a nagy forróság után van, mondta az asszony, majd elmulik!
Hanem mi történt? Az történt, hogy éjjel a kis kukta kinézett az ablakon s látta, hogy ott egy kácsa uszik a folyón s mind azt kiabálja:
Király, király, mit csinálsz?
Ébren vagy? Vagy szundikálsz?
Ébren vagy? Vagy szundikálsz?
Mikor aztán senki sem felelt erre, azt kérdezte:
A vendégek mit csinálnak?
Felelt a kis kukta:
Azok bizony szundikálnak.
Kérdezte tovább a kácsa:
Hát a fiam mit csinál?
Felelt a kukta:
A bölcsőben szundikál.
Abban a pillanatban a kácsából királyné lett, felment a palotába, kicsi fiát megszoptatta, elringatta, aztán szépen betakarta, kácsa képében leröppent a folyóba, s tovább uszkált fel s alá a folyóban.
Így volt ez két éjjel egymásután, harmadik éjjel mondta a királyné a kuktának: eredj, menj a királyhoz s mondjad neki, vegye a kardját s háromszor suhintsa meg felettem.
Szaladt a kukta, mondta az üzenetet a királynak, ez meg fogta a kardját, háromszor megsuhintotta a hazajáró lélek felett s im a harmadik suhintás után előtte állott a felesége, olyan szépen, olyan épen, mint azelőtt.
Hej, örült a király! Bezzeg kinyilt a szeme egyszeribe. No de elrejtette a királynét egy szobában, aztán ment abba a szobába, ahol a vén asszony lakott a lányával s kérdezte tőle:
- Mit érdemel az, a ki mást az ágyából kivesz s a vízbe dob?
- Biz' az megérdemli, mondta a boszorkány, hogy hordóba fenekeljék s vízbe dobják.
- No, akkor kimondtad magadra az itéletet! kiáltott a király szörnyű haraggal.
Hordót hozatott azonnal, az asszonyt is, a leányát is belezáratta s vízbe dobatta. Most már élhettek boldogan. Éltek is, mint két gilice madár. Holnap legyenek a ti vendégetek.
Így volt ez két éjjel egymásután, harmadik éjjel mondta a királyné a kuktának: eredj, menj a királyhoz s mondjad neki, vegye a kardját s háromszor suhintsa meg felettem.
Szaladt a kukta, mondta az üzenetet a királynak, ez meg fogta a kardját, háromszor megsuhintotta a hazajáró lélek felett s im a harmadik suhintás után előtte állott a felesége, olyan szépen, olyan épen, mint azelőtt.
Hej, örült a király! Bezzeg kinyilt a szeme egyszeribe. No de elrejtette a királynét egy szobában, aztán ment abba a szobába, ahol a vén asszony lakott a lányával s kérdezte tőle:
- Mit érdemel az, a ki mást az ágyából kivesz s a vízbe dob?
- Biz' az megérdemli, mondta a boszorkány, hogy hordóba fenekeljék s vízbe dobják.
- No, akkor kimondtad magadra az itéletet! kiáltott a király szörnyű haraggal.
Hordót hozatott azonnal, az asszonyt is, a leányát is belezáratta s vízbe dobatta. Most már élhettek boldogan. Éltek is, mint két gilice madár. Holnap legyenek a ti vendégetek.
Жил-был муж, у которого умерла жена; и жила-была жена, у которой умер муж. И у вдовца осталась дочка, и у вдовы - дочка же. Девушки были между собой знакомы и вместе хаживали на прогулки и затем заходили в дом ко вдове.
И стала вдова говорить дочери вдовца: "Слышь-ка, скажи своему отцу, что я за него хочу выйти замуж, и что ты тогда каждое утро в молоке хоть купайся и вина пей вволю, а моей дочке и водицы будет полно".
Девушка пошла домой и рассказала своему отцу, что говорила вдова. Вдовец сказал: "Что же мне делать? Женишься - нарадуешься, да женишься же - и наплачешься". Наконец, не зная, на что решиться, он снял с себя сапог и сказал дочке: "Возьми этот сапог (у него в подошве дыра), ступай на чердак, повесь сапог на большой гвоздь и налей в сапог воды. Коли вода в нем удержится - я возьму себе вторую жену; не удержится - не возьму".
Девушка поступила так, как ей было приказано; но от воды подошва разбухла, и дыру затянуло, и сапог оказался полон водой до краев. Дочь доложила об этом отцу. Тот сам взобрался наверх, и когда увидел, что она сказала правду, то пошел он ко вдове, посватался за нее и сыграл свадьбу.
На другое утро после свадьбы, когда обе девушки встали, перед вдовцовой дочкой стояло молоко для мытья и вино для питья, а перед вдовьей дочкой - вода для мытья и вода для питья.
На следующее утро вода для питья и вода для мытья стояла одинаково и перед вдовцовой, и перед вдовьей дочкой.
На третье утро вода для мытья и вода для питья стояла перед вдовцовой дочкой, а молоко для мытья и вино для питья - перед вдовьей дочкой; так при том и осталось.
Мачеха падчерицу возненавидела и не знала, как бы ей со дня на день все хуже жизнь испортить. Притом же была она и завистлива, потому что ее падчерица была красива и миловидна, а ее родная дочь некрасива и противна.
Однажды зимою, когда земля замерзла, как камень, а по горам и по долам всюду лежал глубокий снег, мачеха сшила падчерице платье из бумаги, позвала ее и сказала: "Вот, надень это платье, ступай в лес и принеси мне корзиночку земляники; мне очень этой ягоды захотелось!" - "Ах, Боже мой, - сказала падчерица, - да ведь зимою какая же земляника? И земля замерзла, и все снегом покрыто. И зачем же мне идти в лес в бумажном платье? Ведь на дворе так холодно, что дух захватывает. Этакое платье и ветер продует, и терновник разорвет его в клочья у меня на теле". -"Смеешь ты мне еще противоречить? - закричала мачеха. - Проваливай да не смей мне на глаза показываться, пока не наберешь полную корзиночку земляники!"
Потом она дала ей еще кусок черствого хлеба и сказала: "Этим ты можешь день пропитаться". А сама подумала: "Она в лесу замерзнет и поколеет с голоду - так авось я ее и никогда больше не увижу".
Падчерица послушалась мачехи, надела бумажное платье и вышла из дома с корзиночкой. Везде кругом только и видно было, что снег и из-под него не торчало ни одной зеленой былиночки.
Когда она пришла в лес, то увидела там маленький домик; из окошечка того домика выглядывали три крошечных человечка. Она с ними поздоровалась и скромненько постучалась в их дверь. Те крикнули: "Входи!" - и она вошла в комнату и присела на скамью около печки; там хотела она погреться и съесть свой кусок хлеба.
Три крошечных человечка сказали: "Поделись и с нами своим куском". -"Охотно поделюсь", - сказала она, разломила свой кусок надвое и дала им половину. Те спросили ее: "Чего ты здесь ищешь в лесу в зимнее время, да еще в твоем продувном платьишке?" - "Ах, - отвечала она, - я должна здесь набрать полную корзиночку земляники и без этого не смею домой возвратиться".
Когда она съела свою долю хлеба, они дали ей метлу и сказали: "Поди размети этой метлой снег около задней двери избушки".
И чуть только она вышла за двери, они стали между собой совещаться: "Чем бы ее одарить за то, что она такая славная и добрая, и за то, что хлеб свой поделила с нами?"
Тогда первый сказал: "Я одарю ее тем, что она день ото дня хорошеть станет".
Второй сказал: "Я одарю ее тем, что у нее за каждым словом по червонцу будет выпадать изо рта".
Третий сказал: "А я добьюсь того, что приедет король и возьмет ее в супруги".
Между тем девушка выполнила то, что ей приказали три человечка: размела снег метлою позади избушки, и что же там оказалось? Зрелая земляника, которая так и выставляла из-под снега свои темно-красные ягоды!
Рада-радешенька, она набрала этих ягод полную корзиночку, затем поблагодарила маленьких человечков и каждому из них пожала руку, и побежала домой, чтобы вручить мачехе то, что та желала от нее получить.
Когда она вошла в дом и пожелала мачехе "добрый вечер", у нее вдруг вывалился червонец изо рта.
Затем она стала рассказывать обо всем, что с нею в лесу случилось, и что ни слово, то у ней из уст выпадали червонец за червонцем, так что вскоре вся комната была ими усеяна.
"Подумаешь, какая важность, что она так деньгами швыряет!" - сказала мачехина дочка. Но на самом деле она втайне завидовала падчерице и тоже захотела непременно сходить в лес за земляникой.
Мать отсоветовала ей: "Не ходи, милая доченька, и холодно-то, и простудиться можешь". Но так как та все настаивала на своем, то мачеха наконец уступила, сшила дочке славную шубу, которую та должна была надеть, и дала ей с собою ломоть хлеба с маслом и пирожное про запас.
Дочка пошла в лес и прямо к маленькому домику. Те же три крошечных человечка по-прежнему смотрели в окошечко, но она им не поклонилась и, не поклонившись им, даже не удостоив их взглядом, вошла в избу, присела к печке и стала уписывать свой хлеб с маслом и свое пирожное.
"Поделись с нами!" - крикнули ей человечки, но она им отвечала: "Мне и самой-то мало, так как же я еще другим отделять стану?"
Когда она весь свой запас съела, они сказали ей: "Вот тебе метла, поди-ка размети нам почище снег перед задней дверкой". - "А и сами разметете, - отвечала мачехина дочка, - я вам не служанка".
Когда она увидела, что они ничего не хотят ей подарить, она пошла из избушки вон.
Тогда стали маленькие человечки между собою сговариваться: "Чем бы нам ее одарить за то, что она такая неприветливая и сердце у нее такое злое и завистливое, что на нее никто не угодит?"
И первый из них сказал: "Я одарю ее тем, что она день ото дня будет становиться безобразней".
Второй сказал: "Я одарю ее тем, что у нее при каждом слове будет выпадать изо рта жаба".
Третий сказал: "Я одарю ее тем, что она умрет позорною смертью".
А мачехина дочка поискала-поискала в лесу земляники, ничего не нашла и злая-презлая возвратилась домой.
И чуть только открыла рот, чтобы рассказать матери обо всем, что в лесу с ней случилось, как стали у ней за каждым ее словом выскакивать изо рта жабы, да так много и так часто, что она всем скоро опостылела.
Вот и стала мачеха еще более злиться на свою падчерицу, которая день ото дня становилась красивее, и все думала о том, как, бы ей причинить какое-нибудь лютое горе.
Наконец взяла она котел, поставила его на огонь и стала в нем кипятить шерстяную пряжу.
Когда пряжа прокипятилась, она взвалила ее на плечи бедной девушки, дала ей в руки топор и послала ее на реку: пусть, мол, там прорубь прорубит и всю пряжу выполощет.
Падчерица была послушна, пошла на реку и стала прорубать дыру во льду.
И когда прорубала, откуда ни возьмись подкатила к тому месту великолепная карета, в которой сидел сам король.
Карета остановилась, и король спросил: "Дитя мое, кто ты и что ты там делаешь?" - "Я бедная девушка и полощу шерстяную пряжу".
Тогда король над нею сжалился и, видя притом, какая она красавица, сказал ей: "Не хочешь ли ты со мною поехать?" - "О да, от всего сердца желаю", - отвечала она, обрадованная тем, что могла бежать с глаз долой от своей мачехи и сестрицы.
И вот она села в карету и уехала с королем, и когда она приехала в королевский замок, ее свадьба с королем была отпразднована великолепно, сообразно с теми достоинствами, какими одарили падчерицу маленькие человечки в лесу.
Год спустя родила молодая королева сына, и когда мачеха услыхала об ее великом счастье, то пришла со своею дочкою в замок и сделала вид, как будто хочет посетить роженицу.
Когда же король как-то отлучился и никого в комнате королевы не было, злая баба схватила несчастную за голову, а дочь ее - за ноги, и выкинули они ее из окошка прямо в реку, протекавшую мимо замка.
Затем мачеха положила свою безобразную дочку на кровать и покрыла ее одеялом поверх головы.
Когда король вернулся и хотел говорить со своею женою, старуха закричала ему: "Ни-ни, теперь говорить нельзя, она лежит в сильнейшей испарине, сегодня вы должны оставить ее в покое".
Королю ничто дурное не пришло при этом в голову, и он опять вернулся в опочивальню жены уже только на другое утро; когда же он стал разговаривать с женою, а она - ему отвечать, то он увидел, что при каждом ее слове у ней из уст выпрыгивала жаба, между тем, как прежде выпадало по червонцу. Изумленный этим король спросил, что это значит; но мачеха отвечала, что с королевой это приключилось от сильной испарины и что это пройдет.
А ночью увидел поваренок, как подплыла из реки канавкою утица и заговорила:
Король, что с тобою?
Спишь иль не спишь ты ночною порою?
Спишь иль не спишь ты ночною порою?
И, не получив ответа, она продолжала:
А что ж мои гости?
Тогда уж поваренок отвечал ей от себя:
Спят, что на погосте.
И она спросила еще:
А что ж мой ребенок?
И тот отвечал:
Спит среди пеленок.
Тогда птица обернулась королевою, поднялась на верх замка, напоила своего ребенка, взбила ему постельку, прикрыла его потеплее и опять серой утицей уплыла через канавку в реку.
Так приходила она две ночи сряду, а в третью сказала поваренку: "Пойди и скажи королю, чтобы он взял в руки меч свой и трижды взмахнул им надо мною, когда я буду стоять на пороге".
Побежал поваренок и сказал королю, и тот пришел с мечом и трижды взмахнул им над видением.
И по третьему взмаху его супруга стала перед ним жива-живехонька и здоровехонька, как и прежде бывала.
Король был очень этим обрадован, однако же укрыл королеву в особой комнате до того воскресного дня, в который должны были происходить крестины младенца.
И когда младенца крестили, король сказал: "Какую кару следует назначить тому человеку, который возьмет спящего из постели и бросит в воду?" - "Такого злодея, - отвечала мачеха, - лучше всего было бы посадить в бочку, усаженную внутри гвоздями, и ту бочку скатить с горы в воду".
Король отвечал ей на это: "Ты произнесла свой собственный приговор!"
Он велел притащить такую бочку, засадил в нее старуху с ее дочкой и велел крепко заколотить у бочки днище; и ту бочку скатили с горы - прямо в реку.