一个农场主有一个忠诚的仆人，这个仆人辛辛苦苦地给他干了三年的活，而他却没有给仆人付过任何工钱。 最后仆人打定主意，如果农场主再不付给他工钱，他就不再干下去了。 他找到农场主说："我为你勤勤恳恳地做了这么久的事，相信你会根据我的劳动付给我应得的工钱。"农场主是一个极其吝惜的守财奴，他知道这个仆人头脑非常简单，所以，只拿出三便士给他，也就是一年一便士的工钱。 可怜的仆人竟以为这是一笔大数目的钱财，自言自语地说："我为什么还要在这儿拚命干活，还要在生活这么差的地方待下去呢？我现在可以到外面广阔的世界里去游玩，去寻找自己的快乐呀！"说完，他把钱放进自己的钱袋里，离开了农庄，开始了他的漫游旅程。
一天，当他翻过山岭，独自又唱又跳地走在一片田野上时，他遇到了一个小矮人。 小矮人问他是什么事使得他这么高兴愉快，他回答说："嗨！为什么要愁眉苦脸呢？我身体健康，口袋里有我三年储蓄的一大笔工钱，还有什么好担心的呢？"小矮人说道："到底有多少钱呀？"仆人回答道："整整三便士。"小矮人试探道："我太穷困了，真希望你能把那些钱给我。"仆人心地很善良，看到他个子这么矮，的确是个贫困的样子，对他很同情，就把自己的钱都给了他。 作为回报，小矮人对他说："你有这么一颗善良的心，我将满足你三个愿望--一便士一个，你喜欢什么就选择什么。"仆人很高兴自己交上了好运，说道："我喜欢的东西很多，但并不是钱。第一，我要一张弓，用这张弓，任何被我瞄准的东西都会掉下来；第二，我要一架小提琴，当我演奏时，每个听到琴声的人都会跳起舞来；第三，我希望每个人都会满足我提出的要求。"小矮人说他就会有他希望的东西，说完，就像变戏法似地拿出一副弓箭和一架小提琴给了他，然后就不见了。
诚实的仆人怀着惊奇而又兴奋的心情上路了。 要是说他前一阵子是十分快乐的话，那他现在可以说是一百分的快乐，他唱得比刚才更欢，跳得更起劲了。 不久，他遇见了一个老守财奴，在他们相遇的地方有一棵树，树梢的嫩枝上站着一只鸟儿，鸟儿叫得正欢。 守财奴说道："哟！多么漂亮的鸟啊！要是能买到这样一只鸟，花多少钱我也愿意。"仆人听见后说道："如果真是这样，我很快就会要它下来。"说罢，他举起他的弓，望上瞄准，那鸟儿马上掉下来落进了树下的灌木丛中。 守财奴一见，也不谈钱的事，马上爬进树丛中去找鸟儿，但他刚刚爬到里面时，仆人拿起小提琴拉了起来。 随着琴声的传出，守财奴开始跳起舞来，他在树丛中跳来跳去，越跳越高，树丛中的荆棘很快就钩破了他的衣裳，使他浑身的衣裳都成了破布条，身上也被划破，伤痕累累，鲜血淋漓。 守财奴哭道："哎哟！看在上帝的份上！大师，大师呀！请别再拉小提琴了，我做了什么要遭受这份罪啊？"仆人说道："你吝啬小气，剥削了许许多多的贫穷人们，这只是你得到的报应。"说完，他拉起了另一首曲子。 守财奴开始哀求他，答应给他钱，让他能停止跳舞、爬出树丛。 但他却又不肯多给钱。 仆人就把琴声拉得更响了，守财奴跟着跳得越来越剧烈，出的钱也越来越多，最后他答应把钱袋里的整整一百个金币都给仆人，这些金币都是他刚刚从穷人那儿榨取来的。 当仆人看到这么多钱，说道："我就同意你的请求了。"于是，他拿起钱袋，收好提琴，高高兴兴地又踏上了旅途。
仆人一走，守财奴慢慢地从树丛中爬了出来，他浑身衣不遮体，一副凄凄惨惨的样子，不禁愤恨不已 ，开始考虑起怎样进行报复来，他要用奸计来对付仆人。 最后他跑到法官那里，控告说有一个恶棍强迫他进行交易，骗抢了他的钱财，这个家伙的背后挂着一张弓，脖子上挎着一架小提琴。 法官听了，派出巡警到处去找，说不管在哪里找到都要把他带到法庭来。 巡警们不久就抓到了这个仆人，并把他带到了法庭，要对他进行审判。
守财奴开始了他的控告，说仆人骗抢了他的钱财。 仆人分辩说："不是这样，事实是我为你演奏一首曲子后你给我的报酬。"但是法官说这是不可能的事情，驳回了仆人的辩护词，判了他绞刑，草草地将这个案子结了。
仆人被带了出去，但当他站在绞刑架台子上时，他说道："法官大人，请答应我最后一个心愿。"法官回答说："只要你的要求不是赦免你，我都可以答应。""我不是要求你赦免我，只是想请你允许我最后演奏一次小提琴。"守财奴一听，大叫道："啊，不！不！看在上帝的份上，千万不要听他演奏！千万不要让他演奏！"法官却说道："就让他演奏吧，他很快就会演奏完的。"其实，这完全是小矮人送给他的第三件礼物，没有人能够拒绝他的要求。
这时，守财奴叫道："快把我捆起来，快把我捆起来！我不想再遭受这种痛苦。"但仆人已经拿好了小提琴，开始奏响了曲子。 当琴发出第一声音调时，法官、书记员和监管人以及所有的人都开始摆动起来 ，此时已没有人能够去捆那个守财奴了。 第二声音调传来，行刑的人放开仆人，也跳了起来。 到他奏完曲子的第一小节，所有的人--法官、法庭理事和守财奴，包括所有的旁观者--都一同跳起舞来，开始他们跳得很愉快，很兴奋，但不一会儿就累坏了。 演奏没停下来，他们跳舞也不能停下来。 他们开始叫喊，开始乞求他不要再拉琴了，但他对他们的乞求置若罔闻，一刻也没有停止，一直到法官不仅赦免了他的死罪，而且还答应把那一百块金币归还给他，他才放下小提琴。
接着，他叫住守财奴说："现在告诉大家，你这个流氓，无赖，你在哪儿得来的这些金币？不然的话，我就只拿你一个人来消遣。"说罢又把小提琴拿了起来，守财奴吓坏了，只好当着大家的面承认说："我是侵吞得来的，我承认都是巧取豪夺得来的。你是公平合理挣得的。"仆人放下小提琴，走下了绞刑架，守财奴则被推了上去，取代了仆人的位置。
一天，当他翻过山岭，独自又唱又跳地走在一片田野上时，他遇到了一个小矮人。 小矮人问他是什么事使得他这么高兴愉快，他回答说："嗨！为什么要愁眉苦脸呢？我身体健康，口袋里有我三年储蓄的一大笔工钱，还有什么好担心的呢？"小矮人说道："到底有多少钱呀？"仆人回答道："整整三便士。"小矮人试探道："我太穷困了，真希望你能把那些钱给我。"仆人心地很善良，看到他个子这么矮，的确是个贫困的样子，对他很同情，就把自己的钱都给了他。 作为回报，小矮人对他说："你有这么一颗善良的心，我将满足你三个愿望--一便士一个，你喜欢什么就选择什么。"仆人很高兴自己交上了好运，说道："我喜欢的东西很多，但并不是钱。第一，我要一张弓，用这张弓，任何被我瞄准的东西都会掉下来；第二，我要一架小提琴，当我演奏时，每个听到琴声的人都会跳起舞来；第三，我希望每个人都会满足我提出的要求。"小矮人说他就会有他希望的东西，说完，就像变戏法似地拿出一副弓箭和一架小提琴给了他，然后就不见了。
诚实的仆人怀着惊奇而又兴奋的心情上路了。 要是说他前一阵子是十分快乐的话，那他现在可以说是一百分的快乐，他唱得比刚才更欢，跳得更起劲了。 不久，他遇见了一个老守财奴，在他们相遇的地方有一棵树，树梢的嫩枝上站着一只鸟儿，鸟儿叫得正欢。 守财奴说道："哟！多么漂亮的鸟啊！要是能买到这样一只鸟，花多少钱我也愿意。"仆人听见后说道："如果真是这样，我很快就会要它下来。"说罢，他举起他的弓，望上瞄准，那鸟儿马上掉下来落进了树下的灌木丛中。 守财奴一见，也不谈钱的事，马上爬进树丛中去找鸟儿，但他刚刚爬到里面时，仆人拿起小提琴拉了起来。 随着琴声的传出，守财奴开始跳起舞来，他在树丛中跳来跳去，越跳越高，树丛中的荆棘很快就钩破了他的衣裳，使他浑身的衣裳都成了破布条，身上也被划破，伤痕累累，鲜血淋漓。 守财奴哭道："哎哟！看在上帝的份上！大师，大师呀！请别再拉小提琴了，我做了什么要遭受这份罪啊？"仆人说道："你吝啬小气，剥削了许许多多的贫穷人们，这只是你得到的报应。"说完，他拉起了另一首曲子。 守财奴开始哀求他，答应给他钱，让他能停止跳舞、爬出树丛。 但他却又不肯多给钱。 仆人就把琴声拉得更响了，守财奴跟着跳得越来越剧烈，出的钱也越来越多，最后他答应把钱袋里的整整一百个金币都给仆人，这些金币都是他刚刚从穷人那儿榨取来的。 当仆人看到这么多钱，说道："我就同意你的请求了。"于是，他拿起钱袋，收好提琴，高高兴兴地又踏上了旅途。
仆人一走，守财奴慢慢地从树丛中爬了出来，他浑身衣不遮体，一副凄凄惨惨的样子，不禁愤恨不已 ，开始考虑起怎样进行报复来，他要用奸计来对付仆人。 最后他跑到法官那里，控告说有一个恶棍强迫他进行交易，骗抢了他的钱财，这个家伙的背后挂着一张弓，脖子上挎着一架小提琴。 法官听了，派出巡警到处去找，说不管在哪里找到都要把他带到法庭来。 巡警们不久就抓到了这个仆人，并把他带到了法庭，要对他进行审判。
守财奴开始了他的控告，说仆人骗抢了他的钱财。 仆人分辩说："不是这样，事实是我为你演奏一首曲子后你给我的报酬。"但是法官说这是不可能的事情，驳回了仆人的辩护词，判了他绞刑，草草地将这个案子结了。
仆人被带了出去，但当他站在绞刑架台子上时，他说道："法官大人，请答应我最后一个心愿。"法官回答说："只要你的要求不是赦免你，我都可以答应。""我不是要求你赦免我，只是想请你允许我最后演奏一次小提琴。"守财奴一听，大叫道："啊，不！不！看在上帝的份上，千万不要听他演奏！千万不要让他演奏！"法官却说道："就让他演奏吧，他很快就会演奏完的。"其实，这完全是小矮人送给他的第三件礼物，没有人能够拒绝他的要求。
这时，守财奴叫道："快把我捆起来，快把我捆起来！我不想再遭受这种痛苦。"但仆人已经拿好了小提琴，开始奏响了曲子。 当琴发出第一声音调时，法官、书记员和监管人以及所有的人都开始摆动起来 ，此时已没有人能够去捆那个守财奴了。 第二声音调传来，行刑的人放开仆人，也跳了起来。 到他奏完曲子的第一小节，所有的人--法官、法庭理事和守财奴，包括所有的旁观者--都一同跳起舞来，开始他们跳得很愉快，很兴奋，但不一会儿就累坏了。 演奏没停下来，他们跳舞也不能停下来。 他们开始叫喊，开始乞求他不要再拉琴了，但他对他们的乞求置若罔闻，一刻也没有停止，一直到法官不仅赦免了他的死罪，而且还答应把那一百块金币归还给他，他才放下小提琴。
接着，他叫住守财奴说："现在告诉大家，你这个流氓，无赖，你在哪儿得来的这些金币？不然的话，我就只拿你一个人来消遣。"说罢又把小提琴拿了起来，守财奴吓坏了，只好当着大家的面承认说："我是侵吞得来的，我承认都是巧取豪夺得来的。你是公平合理挣得的。"仆人放下小提琴，走下了绞刑架，守财奴则被推了上去，取代了仆人的位置。
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gazdag ember, annak egy szolgája: János volt a neve. Ez a János olyan János volt, hogy pitymallatkor kelt, setét este feküdt, egész nap a keze, lába meg nem állott, mindég dolgozott s még mindég jókedvű volt. Mikor az esztendeje letelt, a gazda gondolta magában: Minek fizessek én bért Jánosnak. Ez a kolontos legény bér nélkül is szívesen szolgál.
János nem szólt semmit, azt is lassan mondta, s a második esztendőt is éppen olyan becsületesen leszolgálta, mint az elsőt s mikor esztendő végén egy krajcár nem sok, annyi bért sem kapott, nem szólt egy szót sem, megmaradt harmadik esztendőre is. Hanem mikor a harmadik esztendő is letelt, Jánosnak is megnyílt a szája s mondta:
- No gazduram, kitelt a három esztendő, tovább megyek egy házzal, - adja ki a bérem.
Mondta a gazda:
- Jól van, János, becsülettel szolgáltál, meg is fizetem a béredet illendőképpen.
Azzal benyúlt a zsebébe, kivett onnan három krajcárt: itt a béred, János, használd egészséggel.
János nem sokat értett a pénzhez, zsebre vágta, amit kapott s olyan virágos kedve fakadt, amilyen rég nem.
- Most már pénz csörög a zsebemben, mondta nagy vígan, nem kell többet dolgoznom.
Elbúcsuzott a gazdájától, útnak eredt, ment, mendegélt, hegyen, völgyön által, fütyölt, énekelt, táncolt, így ért egy erdőbe, ott csak elébe áll egy törpe emberke s megszólítja: Hová, hová, jókedvű János? Látom, hogy nincs bajod, a bánatot híréből sem ismered.
- Ugyan mért is búsulnék, felelt János. Három esztendei bérem a zsebemben csörög, hogyne volna jó kedvem?
- S mennyi pénzed van ugyan bizony? kérdezte a törpe.
- Nekem három egész krajcárom, felelt János, egy krajcár se híjja.
- Hát biz-e nagy pénz, mondotta a törpe. Látod, nekem egy fityingem sincs, szegény vagyok, mint a templom egere. Add nekem a pénzedet, te fiatal vagy, erős vagy, szerezhetsz még eleget.
Jó szíve volt Jánosnak, egy szóval sem kérette magát többet, belenyúlt a zsebébe, kivette a három krajcárt s mondta: itt van, né, Isten nevében.
- No, mondta a törpe emberke, mert olyan jó szíved van, mondj a három krajcárért három kívánságot, mind a három teljesedik.
- Jól van, mondta János. Első kívánságom, hogy adj nekem egy nyilat, olyat, hogy mindent találjon, amire célzok; második, hogy adj nekem egy szépen szóló hegedűt, olyat, hogyha a vonót ráteszem, még a félholt is táncra kerekedjék, harmadik, hogy, ha kérek valakitől valamit, azt meg ne tagadhassa.
- Úgy lesz, ahogy kívántad, mondja a törpe, azzal benyúlt a tarisznyába, onnét nyilat meg hegedűt húzott elé, oda adta Jánosnak. Amit pedig kérsz valaha valakitől, nincs az az ember a világon, hogy megtagadja tőled, mondotta s azzal Istennek ajánlotta Jánost.
De volt eddig jó kedve Jánosnak vagy nem volt, most majd kiugrott a bőréből. Tovább ment nagy vígan s amint ment, találkozik egy kecskeszakálú zsidóval, aki állott egy helyben s hallgatta egy madárnak az énekét.
- Jaj de szép, jaj de szép! áradozott a zsidó. Hogy is lehet ennek a csepp madárnak ilyen szép hangja! Hej, ha az enyém lehetne! Ha megfoghatnám!
- Hiszen, ha csak az a baja, szólt hozzá János, e miatt ne búsuljon kend, mindjárt lepottyan az a madár a fáról.
Azzal célba vette a madarat, a szárnyát ketté lőtte s a madár lebukfencezett a bokrok közé, az ám, tövisbokrok közé.
- No, ott a madár, hozza ki kend onnét, mondta János.
Bement a zsidó a tövisbokrok közé, keresi a madarat, János meg eléveszi a hegedűjét, rázendít, abban a pillanatban felugrik a zsidó, táncolni kezd eszeveszetten, János csak húzza, a zsidó pedig ugrál ide, meg oda, nagyokat ordít, merthogy a tövisek össze-vissza szaggatták a ruháját, véresre karcolták a bőrét, tetőtől talpig.
- Ne húzd, te tolvaj! kiabált a zsidó, nem akarok én táncolni.
- Hát ne táncoljon kend! - kacagott János s húzta tovább.
De már ekkor könyörgésre fogta a dolgot a zsidó, igért egy zacskó aranyat, csak hagyja abba a hegedűlést.
Hát, jó, János abba hagyta a hegedűlést s a zsidó adott is neki egy zacskó aranyat, de mikor János tovább lábalt, elkezdett átkozódni s beszaladt a városba, ott a birónak bepanaszolta, hogy elrabolták tőle az aranyat.
- Ki volt? Katona volt? kérdezte a biró.
- Dehogy katona, dehogy katona. Nem volt annak sem kardja, sem puskája, csak egy rongyos nyila meg egy hegedűje: arról lehet megismerni a kötélrevalót.
Nosza, a bíró mindjárt küldötte a pandúrokat, hogy kerítsék kézre azt a legény. Megtalálták, nyakon csípték s az arannyal együtt behozták a városba. Viszik Jánost a biró elé, az vallatja, de János feleli:
- Nem nyúltam én egy újjal sem a zsidóhoz, a pénzét sem vettem el, szabad akaratából adta nekem, hogy ne muzsikáljak többet.
- Hazudik, hazudik, hazudik! kiabál a zsidó.
- No ezt én sem hiszem, mondotta a biró s akasztófára itélte Jánost.
Másnap reggel vitték Jánost az akasztófa alá, de éppen olyan jó kedve volt, mint máskor. Szépen felsétált a lajtorján s mikor a legfelső fokára lépett, visszafordult s szólt a birónak:
- Biró uram, engedjen nekem egy kérést, mielőtt meghalnék.
- Kérhetsz akármit az életeden kívül, mondta a biró.
- Nem is kérem én az életemet, csak azt, hogy még egyszer muzsikálhassak.
- Aj, vaj! jajgatott a zsidó, csak azt ne, biró úr!
- Miért ne muzsikálna még egyet? - mondotta a biró. - Ez ugyan csekély kivánság. Húzd rá, fiam!
- Aj! vaj! kiabált a zsidó, akkor engem kössenek meg.
János elővette a hegedűt, ráteszi a vonót, húzni kezdi, hát egyszerre csak megmozdúlnak az emberek köröskörűl mind, illegetik, billegetik magukat, aztán hirtelen táncra kerekednek, a biró is, a hóhér is, a zsidó is, a katonák is, a népek is, mind, mind, rúgták, lökték egymást, mind nagyobbat, nagyobbat ugrottak, mígnem végre alig lihegtek, elnyúltak a földön.
- Elég, elég, kiáltott a biró, megkegyelmezek az életednek, csak ne muzsikálj többet!
János visszatette a hegedűt a tarisznyába, leszállott a lajtorjáról s rárivallt a zsidóra:
- No te, gazember, most valld meg, hol szerezted a pénzt, külömben megint eléveszem a hegedűt.
- Loptam, loptam! kiabált a zsidó, te pedig becsületesen szerezted!
- Bizony ha úgy, akkor te érdemled meg az akasztófát, mondotta a biró s ott helyben felhúzatta a zsidót.
Így vót, vége vót, mese vót.