Volt egyszer egy asszony s annak három leánya. A legidősebb leányt Egyszemünek hívták, mert annak csak egy szeme volt, a homloka közepén; a középsőt Kétszeműnek, mert annak két szeme volt, mint más embernek; a harmadikat Háromszemünek, mert annak három szeme volt, még pedig egy ennek is a homloka közepén. Kétszemüt, merthogy olyan volt, mint más közönséges ember, nem állhatta még az édes anyja sem, hát még a testvérei! Ha lehetett volna, megfojtják egy kanál vízben. Folyton szidták, verték, rongyos ruhában járatták, ételmaradékon tartották s azt is mikor kapott, mikor nem, de már annál bővebben kijutott része a munkából.
Történt egyszer, hogy Kétszemü kiment a rétre a kecskével. Egész nap őrizni kellett azt, pedig reggel alig hajitottak neki egy falás kenyeret. Nagyon éhes volt szegény, leült s keservesen sírt magában. Amint így sirdogált, egyszerre csak melléje lép egy szép asszony, aki nagyon hasonlitott Szűz Máriára (bizonyosan ő is volt és senki más) s kérdi:
- Miért sírsz, Kétszemü?
- Hogyne sírnék, mikor azért, mert két szemem van mint más embernek, sem anyám sem testvéreim nem szenvedhetnek, ütnek, vernek, éheztetnek, rongyosan járatnak. Most is olyan éhes vagyok, hogy majd meghalok!
Mondta Szűz Mária:
- Ne sírj, Kétszemü, ne félj, nem éhezel többet, csak szólj a kecskédnek:
Történt egyszer, hogy Kétszemü kiment a rétre a kecskével. Egész nap őrizni kellett azt, pedig reggel alig hajitottak neki egy falás kenyeret. Nagyon éhes volt szegény, leült s keservesen sírt magában. Amint így sirdogált, egyszerre csak melléje lép egy szép asszony, aki nagyon hasonlitott Szűz Máriára (bizonyosan ő is volt és senki más) s kérdi:
- Miért sírsz, Kétszemü?
- Hogyne sírnék, mikor azért, mert két szemem van mint más embernek, sem anyám sem testvéreim nem szenvedhetnek, ütnek, vernek, éheztetnek, rongyosan járatnak. Most is olyan éhes vagyok, hogy majd meghalok!
Mondta Szűz Mária:
- Ne sírj, Kétszemü, ne félj, nem éhezel többet, csak szólj a kecskédnek:
Kecském, kecském, jer ide,
Teríts asztalt izibe, -
Teríts asztalt izibe, -
meglásd, mindjárt terített asztal áll előtted, ehetsz, amennyi beléd fér. Hogyha aztán jóllaktál, s nincs szükséged az asztalra, szólj csak megint a kecskének:
Kecském, kecském, jer ide,
Vidd az asztalt izibe, -
Vidd az asztalt izibe, -
s mindjárt eltünik az asztal, mintha föld nyelte volna el.
Ezt mondotta Szűz Mária s azzal elment. Gondolta Kétszemü, ő bizony mindjárt meg is próbálja, mert szörnyen éhes, s mondta:
Ezt mondotta Szűz Mária s azzal elment. Gondolta Kétszemü, ő bizony mindjárt meg is próbálja, mert szörnyen éhes, s mondta:
Kecském, kecském, jer ide,
Terits asztalt izibe!
Terits asztalt izibe!
Alig, hogy kimondta az utolsó szót, előtte állott egy kicsiny asztalka, megterítve szépen, aranykanál, kés, villa rajta, étel, ital bőven. Kétszemü szépen összekulcsolta a kezét, elmondotta az asztali imádságot, aztán evett, ivott s mikor jóllakott, szólt ismét:
Kecském, kecském, jer ide,
Vidd az asztalt izibe.
Vidd az asztalt izibe.
Abban a pillanatban eltünt az asztal s ami rajta volt, minden.
Este, mikor haza ment a kecskével, valami maradék ételt vetettek eléje, de Kétszemü hozzá sem nyult, reggel pedig, mikor a kecskét kihajtotta a rétre, otthon hagyta a neki szánt száraz kenyeret. Első nap, második nap a testvérei nem vették ezt észre, de mikor napról napra igy történt, mégis csak észrevették s erősen csudálkoztak.
- Ez valami tilos úton jár, mondták egymásnak. Bizonyosan valaki enni ad neki a réten. Meg kell nézni, mi van a dologban!
Elhatározták, hogy másnap Egyszemű is kimegy a rétre, mintha ő is őrizni akarná a kecskét. De Kétszemű megsejdítette, hogy Egyszemű miben sántikál s mikor a kecskével kiértek a mezőre s ottan belecsapták a jó magas fűbe, mondta Egyszeműnek:
- Üljünk le, Egyszemű, majd énekelek neked.
Fáradt volt Egyszemű nagyon a rekkenő melegtől s a szokatlan járástól-keléstől s Kétszemű folyton ezt énekelte:
Este, mikor haza ment a kecskével, valami maradék ételt vetettek eléje, de Kétszemü hozzá sem nyult, reggel pedig, mikor a kecskét kihajtotta a rétre, otthon hagyta a neki szánt száraz kenyeret. Első nap, második nap a testvérei nem vették ezt észre, de mikor napról napra igy történt, mégis csak észrevették s erősen csudálkoztak.
- Ez valami tilos úton jár, mondták egymásnak. Bizonyosan valaki enni ad neki a réten. Meg kell nézni, mi van a dologban!
Elhatározták, hogy másnap Egyszemű is kimegy a rétre, mintha ő is őrizni akarná a kecskét. De Kétszemű megsejdítette, hogy Egyszemű miben sántikál s mikor a kecskével kiértek a mezőre s ottan belecsapták a jó magas fűbe, mondta Egyszeműnek:
- Üljünk le, Egyszemű, majd énekelek neked.
Fáradt volt Egyszemű nagyon a rekkenő melegtől s a szokatlan járástól-keléstől s Kétszemű folyton ezt énekelte:
Ébren vagy-e, Egyszemű?
Aluszol-e, Egyszemű?
Aluszol-e, Egyszemű?
Addig énekelt, hogy Egyszemű elálmosodott s elaludt. Csak erre várt Kétszemű, elmondta a mondókáját, az asztal megterűlt, evett, ivott, aztán mondta:
Kecském, kecském, jer ide,
Vidd az asztalt, izíbe.
Vidd az asztalt, izíbe.
- s azonnal eltűnt az asztal. Akkor Kétszemű felébresztette Egyszeműt s mondta neki:
- Na, te szépen megőriznéd a kecskét. Tőled ugyan világgá mehetne. De most jerünk haza, esteledik már!
Otthon Kétszemű ismét maradék ételt kapott, de nem nyúlt hozzá s Egyszemű sem tudott semmit mondani, mivelhogy aludott egész nap.
Másnap reggel Háromszemű ment vele a rétre, Kétszemű neki is elkezdett énekelni:
- Na, te szépen megőriznéd a kecskét. Tőled ugyan világgá mehetne. De most jerünk haza, esteledik már!
Otthon Kétszemű ismét maradék ételt kapott, de nem nyúlt hozzá s Egyszemű sem tudott semmit mondani, mivelhogy aludott egész nap.
Másnap reggel Háromszemű ment vele a rétre, Kétszemű neki is elkezdett énekelni:
Háromszemű ébren vagy-e?
De ahelyett, hogy így folytatta volna:
Háromszemű aluszol-e?
így folytatta:
Kétszemű te, aluszol-e?
s folyton ezt énekelte:
Háromszemű ébren vagy-e?
Kétszemű te, ébren vagy-e?
Kétszemű te, ébren vagy-e?
Erre az énekre bekoppant Háromszeműnek a két szeme, ez a két szem el is aludott, de a harmadik nem. Háromszemű behunyta ugyan ravaszságból a harmadik szemét is úgy féligre, hogy jól lásson mindent, a mi történik. Mikor aztán Kétszemű azt hitte, hogy Háromszemű aluszik, mondta az ő mondókáját:
Kecském, kecském, jer ide,
Teríts asztalt izibe!
Teríts asztalt izibe!
Az asztal megterűlt, evett ivott, aztán mondta:
Kecském, kecském, jer ide,
Vidd az asztalt izibe!
Vidd az asztalt izibe!
Eltűnt az asztal, mintha nem is lett volna.
Akkor Kétszemű felébresztette Háromszeműt s mondta neki:
- No, te is szépen megőriznéd a kecskét! Egész nap aludtál. De most csak menjünk haza.
Mikor hazamentek, Kétszemű hozzá sem nyúlt a maradék ételhez, de most már akár nyúlt, akár nem: a Háromszemű elmondta, mit látott.
- Úgy-e, mondta az asszony. Hát ő jobban akar élni, mint mi! No, megállj!
Még aznap este megölték a kecskét, hogy többet asztalt ne teríthessen Kétszeműnek. Hej, sirt szegény Kétszemű, nem volt otthon maradása, kiment a rétre, ott leűlt, úgy sírt, úgy kesergett magában. Hát egyszerre csak ott áll mellette Szűz Mária s kérdi:
- Mért sírsz, Kétszemű?
- Hogyne sírnék, mikor az én drága, jó kecskémet, ki nekem asztalt terített, megölte az anyám. Most megint éhezhetek, mint azelőtt!
Mondotta Szűz Mária:
- Ne sirj, hanem menj haza, s kérjed a testvéreidet, hogy adják neked a kecske körmét, azt temesd el az ajtótok elé, meglásd, hogy szerencsét hoz az reád.
Ezt mondta Szűz Mária, azzal eltűnt, Kétszemű pedig haza ment s mondta testvéreinek:
- Halljátok-e, adjatok nekem is valamit a kecskéből. Adjátok nekem legalább a körmét.
- Na, azt ugyan viheted, kacagtak a leányok s oda dobták neki a kecske körmét. Kétszemű este lopva elásta a körmöt az ajtó elé s aztán lefeküdt, mintha semmi sem történt volna.
Másnap reggel, mikor fölkeltek s kiléptek az ajtó elé, majd megvakúltak a szertelen ragyogástól: egy csudaszép aranyalma-fa állott az ajtó előtt, szebbnél-szebb aranyalmák csakúgy megfonták az ágait. Ámúltak, bámúltak, nem tudták elgondolni, hogy kerűlt oda az aranyalma-fa, csak Kétszemű sejtette, hogy ez a kecske körméből nőtt ki, semmi egyébből.
- Eredj, Egyszemű, mondta az anyja, mássz fel a fára s szedj almát róla.
Egyszemű felmászott a fára, de amint az almák után nyúlt, az ágak kiszaladtak a kezéből, nem volt annyi istenes lelke, hogy csak egy almát is le tudjon szakítani. Most Háromszeműt küldötte fel az anyja, de hiába kinlódott, kapaszkodott erre, arra, ő sem tudott leszakítani, de még egy almát sem.
- Hátha nekem sikerűlne, mondotta Kétszemű. Talán megpróbálom.
- Ugyan, mit akarsz a két szemeddel? csúfolódtak vele a testvérei. Feküdjél le s aludjál.
De Kétszemű mégis felmászott a fára s im, az ágak nem távolodtak el tőle, de sőt inkább mintha önként hajlottak volna feléje, s egy jó kötény aranyalmát hozott le a fáról.
Most még jobban irígykedtek Kétszeműre, még rosszabbúl bántak vele, mint eddig, ahelyett, hogy megbecsűlték volna.
Na, telt, múlt az idő, egyszer a leányok éppen a fa mellett állottak mind a hárman, mikor arra jött egy dali, szép királyfi. Ahogy a leányok meglátták, rögtön elbújtatták Kétszeműt egy üres hordó alá, mely ott állott a fa mellett. Azért bújtatták el, mert Kétszemű rongyos volt szegény s szégyenlették. Jön a királyfi, megáll, csodálja a fát, kérdi a leányoktól, hogy: - Kié a fa? Aki neki abból egy ágat adna, kivánhatna tőle akármit.
- Kié volna, mint a miénk, felelt Egyszemű, meg Háromszemű begyesen s mindaketten neki estek a fának, hogy egy ágat leszakítsanak, de hiába erőlködtek, csak egy levélkét sem tudtak leszakítani.
- Na, ez igazán csodálatos, mondotta a királyfi, hogy a tiétek a fa s még sem tudtok egy ágat leszakítani róla.
A leányok váltig erősítették, hogy övék a fa, de amíg erősködtek, kigurúlt a hordó alól egy pár aranyalma, éppen a királyfi lábához. Kétszemű gurította ki haragjában, mert a testvérei nem az igaz valóságot mondották.
- Hát ezek az almák honnét gurúltak ide? kérdezte a királyfi.
Nagy kénytelen-kelletlen megmondták, hogy van nekik egy csúnya, rongyos Kétszemű testvérük, az gurított ki almát, mert mindig van alma nála, lopja, lopocskolja az almát, mikor ők nem látják.
- Jere csak elé, Kétszemű, szólt a királyfi, hadd lássalak!
Kétszemű kibújt a hordó alól, de bezzeg szeme-szája tátva maradt a királyfinak, mert hiszen rongyosnak rongyos volt Kétszemű, de olyan szép, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem.
- Tudnál-e egy ágat letörni nekem? kérdezte a királyfi.
- Hogyne tudnék, mondotta Kétszemű. Enyém ez a fa!
Abban a pillanatban letört egy ágat s odaadta a királyfinak.
- Mit adjak cserébe, Kétszemű? kérdezte a királyfi.
- Semmit, felelt Kétszemű, csak vigy magaddal, mert itt folyton éhezem, ütnek, vernek, csúfolnak engem.
- Bizony ha úgy, jere velem, mondotta a királyfi, enyém vagy te s enyém is leszel, míg a világ s még két nap!
Azzal fölkapta a nyeregbe s úgy elvágtatott vele, mint a gondolat. Még az nap megérkeztek a királyi palotába, ott Kétszeműt felöltöztették aranyos ruhába, papot hívattak, nagy lakodalmat csaptak, hét nap s hét éjjel állott a lakodalom.
Még csak most irígykedtek igazán Kétszeműre a testvérei, mikor látták, hogy milyen nagy szerencse érte.
- No, vígasztalták magukat, legalább az aranyalma-fa nekünk maradt. Aki erre jár, megcsodálja s ki tudja, még minket is érhet nagy szerencse.
Bezzeg lefittyent másnap reggel az ajakuk! Az ám, hire, pora sem volt az almafának, még az éjjel eltűnt s reggel ott állott a Kétszemű ablaka alatt!
Most már csakugyan várhatta a szerencsét Egyszemű s Háromszemű. Merthogy nem dolgoztak, leszegényedtek, koldulásra vetemedtek. Igy járták be az országot s egyszer csak betévedtek a király udvarába is, oda, hol Kétszemű volt a királyné. Hallja egyszer Kétszemű, hogy künn az ajtó előtt keservesen síránkozik két asszony, kimegy, nézi, nézi őket, hát Egyszemű az egyik, Háromszemű a másik. De bezzeg elfelejtette, hogy vele olyan cudarúl bántak, szép gyengén megfogta a kezüket, bevezette, jól megvendégelte s többet el sem eresztette őket. Így volt, vége volt, mese volt.
Akkor Kétszemű felébresztette Háromszeműt s mondta neki:
- No, te is szépen megőriznéd a kecskét! Egész nap aludtál. De most csak menjünk haza.
Mikor hazamentek, Kétszemű hozzá sem nyúlt a maradék ételhez, de most már akár nyúlt, akár nem: a Háromszemű elmondta, mit látott.
- Úgy-e, mondta az asszony. Hát ő jobban akar élni, mint mi! No, megállj!
Még aznap este megölték a kecskét, hogy többet asztalt ne teríthessen Kétszeműnek. Hej, sirt szegény Kétszemű, nem volt otthon maradása, kiment a rétre, ott leűlt, úgy sírt, úgy kesergett magában. Hát egyszerre csak ott áll mellette Szűz Mária s kérdi:
- Mért sírsz, Kétszemű?
- Hogyne sírnék, mikor az én drága, jó kecskémet, ki nekem asztalt terített, megölte az anyám. Most megint éhezhetek, mint azelőtt!
Mondotta Szűz Mária:
- Ne sirj, hanem menj haza, s kérjed a testvéreidet, hogy adják neked a kecske körmét, azt temesd el az ajtótok elé, meglásd, hogy szerencsét hoz az reád.
Ezt mondta Szűz Mária, azzal eltűnt, Kétszemű pedig haza ment s mondta testvéreinek:
- Halljátok-e, adjatok nekem is valamit a kecskéből. Adjátok nekem legalább a körmét.
- Na, azt ugyan viheted, kacagtak a leányok s oda dobták neki a kecske körmét. Kétszemű este lopva elásta a körmöt az ajtó elé s aztán lefeküdt, mintha semmi sem történt volna.
Másnap reggel, mikor fölkeltek s kiléptek az ajtó elé, majd megvakúltak a szertelen ragyogástól: egy csudaszép aranyalma-fa állott az ajtó előtt, szebbnél-szebb aranyalmák csakúgy megfonták az ágait. Ámúltak, bámúltak, nem tudták elgondolni, hogy kerűlt oda az aranyalma-fa, csak Kétszemű sejtette, hogy ez a kecske körméből nőtt ki, semmi egyébből.
- Eredj, Egyszemű, mondta az anyja, mássz fel a fára s szedj almát róla.
Egyszemű felmászott a fára, de amint az almák után nyúlt, az ágak kiszaladtak a kezéből, nem volt annyi istenes lelke, hogy csak egy almát is le tudjon szakítani. Most Háromszeműt küldötte fel az anyja, de hiába kinlódott, kapaszkodott erre, arra, ő sem tudott leszakítani, de még egy almát sem.
- Hátha nekem sikerűlne, mondotta Kétszemű. Talán megpróbálom.
- Ugyan, mit akarsz a két szemeddel? csúfolódtak vele a testvérei. Feküdjél le s aludjál.
De Kétszemű mégis felmászott a fára s im, az ágak nem távolodtak el tőle, de sőt inkább mintha önként hajlottak volna feléje, s egy jó kötény aranyalmát hozott le a fáról.
Most még jobban irígykedtek Kétszeműre, még rosszabbúl bántak vele, mint eddig, ahelyett, hogy megbecsűlték volna.
Na, telt, múlt az idő, egyszer a leányok éppen a fa mellett állottak mind a hárman, mikor arra jött egy dali, szép királyfi. Ahogy a leányok meglátták, rögtön elbújtatták Kétszeműt egy üres hordó alá, mely ott állott a fa mellett. Azért bújtatták el, mert Kétszemű rongyos volt szegény s szégyenlették. Jön a királyfi, megáll, csodálja a fát, kérdi a leányoktól, hogy: - Kié a fa? Aki neki abból egy ágat adna, kivánhatna tőle akármit.
- Kié volna, mint a miénk, felelt Egyszemű, meg Háromszemű begyesen s mindaketten neki estek a fának, hogy egy ágat leszakítsanak, de hiába erőlködtek, csak egy levélkét sem tudtak leszakítani.
- Na, ez igazán csodálatos, mondotta a királyfi, hogy a tiétek a fa s még sem tudtok egy ágat leszakítani róla.
A leányok váltig erősítették, hogy övék a fa, de amíg erősködtek, kigurúlt a hordó alól egy pár aranyalma, éppen a királyfi lábához. Kétszemű gurította ki haragjában, mert a testvérei nem az igaz valóságot mondották.
- Hát ezek az almák honnét gurúltak ide? kérdezte a királyfi.
Nagy kénytelen-kelletlen megmondták, hogy van nekik egy csúnya, rongyos Kétszemű testvérük, az gurított ki almát, mert mindig van alma nála, lopja, lopocskolja az almát, mikor ők nem látják.
- Jere csak elé, Kétszemű, szólt a királyfi, hadd lássalak!
Kétszemű kibújt a hordó alól, de bezzeg szeme-szája tátva maradt a királyfinak, mert hiszen rongyosnak rongyos volt Kétszemű, de olyan szép, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem.
- Tudnál-e egy ágat letörni nekem? kérdezte a királyfi.
- Hogyne tudnék, mondotta Kétszemű. Enyém ez a fa!
Abban a pillanatban letört egy ágat s odaadta a királyfinak.
- Mit adjak cserébe, Kétszemű? kérdezte a királyfi.
- Semmit, felelt Kétszemű, csak vigy magaddal, mert itt folyton éhezem, ütnek, vernek, csúfolnak engem.
- Bizony ha úgy, jere velem, mondotta a királyfi, enyém vagy te s enyém is leszel, míg a világ s még két nap!
Azzal fölkapta a nyeregbe s úgy elvágtatott vele, mint a gondolat. Még az nap megérkeztek a királyi palotába, ott Kétszeműt felöltöztették aranyos ruhába, papot hívattak, nagy lakodalmat csaptak, hét nap s hét éjjel állott a lakodalom.
Még csak most irígykedtek igazán Kétszeműre a testvérei, mikor látták, hogy milyen nagy szerencse érte.
- No, vígasztalták magukat, legalább az aranyalma-fa nekünk maradt. Aki erre jár, megcsodálja s ki tudja, még minket is érhet nagy szerencse.
Bezzeg lefittyent másnap reggel az ajakuk! Az ám, hire, pora sem volt az almafának, még az éjjel eltűnt s reggel ott állott a Kétszemű ablaka alatt!
Most már csakugyan várhatta a szerencsét Egyszemű s Háromszemű. Merthogy nem dolgoztak, leszegényedtek, koldulásra vetemedtek. Igy járták be az országot s egyszer csak betévedtek a király udvarába is, oda, hol Kétszemű volt a királyné. Hallja egyszer Kétszemű, hogy künn az ajtó előtt keservesen síránkozik két asszony, kimegy, nézi, nézi őket, hát Egyszemű az egyik, Háromszemű a másik. De bezzeg elfelejtette, hogy vele olyan cudarúl bántak, szép gyengén megfogta a kezüket, bevezette, jól megvendégelte s többet el sem eresztette őket. Így volt, vége volt, mese volt.
Жила-была женщина, и было у ней три дочери; старшую звали Одноглазкой, оттого что был у ней один только глаз на лбу; средняя звалась Двуглазкой, оттого что у ней, как и у всех людей, было два глаза; а младшую звали Трехглазкой, потому что было у ней три глаза, и третий был у нее посреди лба. И оттого, что Двуглазка выглядела так же, как и все остальные люди, сестры и мать очень ее не любили. Они ей говорили:
- Уж ты со своими двумя глазами никак не лучше простого люда, ты совсем не нашего роду.
Они постоянно толкали ее, давали ей платья поплоше, и приходилось ей есть одни только объедки, и они еще издевались над ней как только могли.
И вот пришлось Двуглазке однажды идти на поле пасти козу; но была Двуглазка очень голодна - поесть дали ей сестры совсем мало. Села она на меже и заплакала, да так стала плакать, что полились у нее из глаз слезы ручьями. И вот в горе глянула она, вдруг видит - стоит перед нею женщина и спрашивает ее:
- Двуглазка, чего это ты плачешь?
Двуглазка говорит:
- Как же мне не плакать? Очень уж не любят меня мои сестры и мать за то, что у меня, как и у всех людей, два глаза; всё толкают меня, дают мне донашивать старые платья, и есть мне приходится только то, что от них остается. Сегодня дали они мне так мало поесть, что я осталась совсем голодная.
И говорит ей ведунья:
- Двуглазка, вытри слезы, я скажу тебе такое слово, что отныне ты никогда не будешь голодная, - стоит тебе только сказать своей козе:
Козочка, ме-е,
Столик, ко мне! -
и будет стоять перед тобой чисто убранный столик с самыми прекрасными кушаньями на нем, и сможешь ты есть, сколько твоей душе будет угодно. А когда наешься ты досыта и столик будет тебе не нужен, то скажешь ты только:
Козочка, ме-е,
Столик, на место! -
и он снова исчезнет.
И сказав это, ведунья ушла. А Двуглазка подумала: "Надо будет сейчас попробовать, правда ли то, что она говорит, уж очень мне есть
хочется", и сказала:
Козочка, ме-е,
Столик, ко мне!
И только вымолвила она эти слова, как стоял перед нею столик, накрытый белой маленькой скатертью, а на нем тарелка, нож и вилка, и серебряная ложка, а кругом самые прекрасные кушанья; и шел от них пар, и были они еще горячие, словно их только что принесли из кухни. Тогда Двуглазка прочитала самую короткую молитву, какую она знала: "Господи, не оставь нас во всякое время. Аминь", и села она к столу и стала есть. Наевшись досыта, она сказала, как научила ее ведунья:
Козочка, ме-е,
Столик, на место!
И вмиг исчез столик и все, что стояло на нем. "Славное, однако, хозяйство", - подумала Двуглазка, и стало ей хорошо и весело.
Вечером, возвратясь домой со своей козой, нашла она глиняную миску с едой, что оставили ей сестры, но она к ней и не прикоснулась. На другой день вышла она снова со своею козой в поле и не стала есть тех крох, что ей оставили. В первый и во второй раз сестры не обратили на это никакого внимания, но так как это случалось всякий раз, то, наконец, они это заметили и сказали: "Что-то неладное творится с нашей Двуглазкой: каждый раз она оставляет еду, а раньше ведь все съедала, что ей давали: она, должно быть, что-то придумала". И вот, чтобы узнать правду, было решено, что когда Двуглазка погонит козу на пастбище, с нею пойдет и Одноглазка, чтоб посмотреть, что она там делает и не приносит ли ей кто-нибудь еду и питье.
Собралась Двуглазка идти на пастбище, а Одноглазка подходит к ней и говорит:
- Я пойду с тобой вместе, посмотреть, хорошо ли ты пасешь козу, пасется ли она там как следует.
Но Двуглазка поняла, что задумала Одноглазка, загнала козу в высокую траву и говорит:
- Одноглазка, пойдем сядем, я тебе что-нибудь спою.
Села Одноглазка, устала она от непривычной ходьбы по солнцепеку, а Двуглазка запела:
Ты не спишь, Одноглазка?
Ты уж спишь, Одноглазка?
И закрыла свой глаз Одноглазка и уснула. Увидала Двуглазка, что Одноглазка крепко спит и узнать ничего теперь не сможет, и говорит:
Козочка, ме-е,
Столик, ко мне! -
и села она за столик, наелась-напилась досыта и молвила снова:
Козочка, ме-е,
Столик, на место!
И вмиг все снова исчезло. Разбудила тогда Двуглазка Одноглазку и говорит:
- Одноглазка, что же ты, пасти козу собираешься, а сама-то уснула? Ведь она может вон куда забежать. Вставай, пора уж и домой возвращаться.
Пошли они домой, а Двуглазка опять к своей мисочке с едой так и не прикоснулась, и Одноглазка ничего не могла объяснить матери, почему та не хочет есть, и сказала в свое оправдание:
- А я-то на поле уснула.
На другой день и говорит мать Трехглазке:
- На этот раз надо будет пойти тебе да повнимательней проследить, что ест на поле Двуглазка, не приносит ли ей кто еду и питье, - должно быть, она ест и пьет тайком.
Подошла Трехглазка к Двуглазке и говорит:
- Я пойду с тобой вместе, посмотреть, хорошо ли ты пасешь козу и ест ли она там как следует.
Но Двуглазка поняла, что задумала Трехглазка, и загнала козу в высокую траву и говорит:
- Пойдем, Трехглазка, да сядем, я тебе что-нибудь спою.
Села Трехглазка, устала она идти по солнцепеку, а Двуглазка и затянула свою прежнюю песенку и начала петь:
Ты не спишь все, Трехглазка?
И вместо того чтобы спеть дальше:
Ты уснула, Трехглазка? -
спела она по забывчивости:
Ты уснула, Двуглазка?
И все пела она:
Ты не спишь все, Трехглазка?
Ты уснула, Двуглазка?
И закрылись у Трехглазки два глаза и уснули, но третий глаз не был песенкой той заговорен, и не уснул он. Хотя из хитрости Трехглазка его и закрыла, будто он спит, но он моргал и мог все хорошо видеть. Подумала Двуглазка, что Трехглазка уже крепко спит, и сказала она тогда свой заговор:
Козочка, ме-е,
Столик, ко мне! -
и напилась она и наелась досыта, а затем велела столику уйти:
Козочка, ме-е,
Столик, на место!
А Трехглазка все это видела. Тогда Двуглазка подошла к ней, разбудила ее и говорит:
- Э, да ты, кажется, спала, Трехглазка? Хорошо ты, однако, пасешь козу! Давай-ка пойдем домой!
Пришли они домой, а Двуглазка опять ничего не стала есть; вот Трехглазка и говорит матери:
- Ну, теперь я знаю, почему эта гордая девчонка ничего не ест; стоит ей только сказать:
Козочка, ме-е,
Столик, ко мне! - и тотчас является перед нею столик, уставленный самыми прекрасными кушаньями, - куда лучше, чем то, что едим мы здесь; а как наестся она досыта, то стоит ей сказать:
Козочка, ме-е,
Столик, на место! -
и все снова исчезает. Я все в точности сама это видела. Два глаза она мне усыпила своим заговором, но тот, что у меня на лбу, к счастью, не спал. Стала тогда завистливая мать кричать на Двуглазку:
- Ты что ж это, хочешь есть лучше, чем мы? Я тебя от этого отучу! - Принесла она большой нож и ударила им козу прямо в сердце, и упала коза замертво наземь.
Увидала это Двуглазка, и ушла она с горя из дому, села в поле на меже и залилась горькими слезами. Вдруг смотрит она - стоит перед ней снова ведунья и говорит ей:
- Двуглазка, чего ты плачешь?
- Да как же мне не плакать! - отвечала она. - Заколола мать мою козочку, что, бывало, как скажу я ей ваш заговор, накрывала мне так чудесно каждый день столик; а теперь придется мне снова голодать да горе терпеть.
Говорит ей ведунья:
- Двуглазка, я дам тебе добрый совет: попроси своих сестер, чтобы отдали они тебе внутренности убитой козы, и закопай их у порога в землю, и будет тебе от того счастье.
Ведунья исчезла, а Двуглазка вернулась домой и говорит сестрам:
- Милые сестры, дайте мне что-нибудь от моей козы, хорошего куска я у вас не прошу, дайте мне только внутренности.
Засмеялись они и говорят:
- Это ты можешь, пожалуй, получить, если другого не просишь.
Взяла Двуглазка внутренности козы и закопала их вечером тайно, по совету ведуньи, возле порога.
На другое утро, когда все проснулись и вышли на порог, видят - стоит перед ними дивное дерево, листья у него все серебряные, висят между ними золотые плоды, - и такого прекрасного и драгоценного дерева не было еще во всем свете. Но они не могли понять, откуда могло ночью вырасти тут дерево. Только одна Двуглазка знала, что выросло оно из внутренностей козы, потому что стояло оно как раз на том самом месте, где закопала она их в землю.
Вот мать и говорит Одноглазке:
- Дитя мое, полезай на дерево да нарви нам с него плодов.
Взобралась на дерево Одноглазка, но только хотела она сорвать одно из золотых яблок, а ветка и выскользнула у нее из рук, - и не пришлось ей сорвать ни одного яблока, как она ни старалась.
Тогда мать и говорит:
- Трехглазка, ну, полезай ты, ведь тебе-то лучше видать твоими тремя глазами, чем Одноглазке.
Спустилась Одноглазка с дерева, а Трехглазка на него взобралась. Но и Трехглазка оказалась не более ловкой, чем ее сестра; и как уж она ни глядела, а все же золотые яблоки никак не давались ей в руки. Наконец у матери не хватило терпенья, и она сама полезла на дерево, но и ей, как и Одноглазке и Трехглазке, не удалось схватить ни одного яблока.
Тогда говорит Двуглазка:
- Дозвольте мне полезть на дерево, может, мне лучше удастся.
Хотя сестры и посмеялись: "Где уж тебе с твоими двумя глазами достать-то!" - но Двуглазка влезла на дерево, и вот золотые яблоки от нее не уходили, а падали сами к ней в руки, - и нарвала она их полный передник. Взяла мать у нее яблоки; и вот надо бы теперь Одноглазке и Трехглазке обращаться с бедной Двуглазкой лучше, чем прежде, но они стали ей завидовать, что только ей одной и удалось достать золотые яблоки, и стали они с ней обращаться еще хуже.
Стояли они раз все вместе у дерева, а на ту пору проезжал мимо молодой рыцарь.
- Скорей, Двуглазка, - крикнули ей сестры, - полезай под дерево, чтоб нам не пришлось за тебя стыдиться, - и они поспешили накрыть Двуглазку пустой бочкой, стоявшей около дерева, и попрятали туда же и золотые яблоки, которые она сорвала.
Вот подъехал рыцарь ближе, и оказался он красивым юношей. Он остановил коня, изумился, глядя на чудесное дерево, что было все из золота да серебра, и говорит сестрам:
- Чье это прекрасное дерево? Кто даст мне ветку с него, тот может потребовать от меня, чего захочет.
И ответили Одноглазка и Трехглазка, что дерево это принадлежит им и что они охотно сломают ему ветку с него. Но как они ни старались, а сделать этого не смогли, - ветки и плоды всякий раз от них ускользали. Тогда рыцарь и говорит:
- Странно, дерево ваше, а вы не можете и ветки с него сломать.
Но они стояли на том, что дерево все же принадлежит им. В то время как они разговаривали, выкатила Двуглазка из-под бочки два золотых яблока, и покатились они прямо к ногам рыцаря, - Двуглазка рассердилась, что Одноглазка и Трехглазка говорят неправду. Как увидал рыцарь яблоки, удивился и спросил, откуда они взялись. Одноглазка и Трехглазка ответили, что у них есть сестра, но она не смеет людям на глаза показаться, оттого что у ней только два глаза, как у всех простых людей. Но рыцарь потребовал, чтоб ее показали, и крикнул:
- Двуглазка, выходи!
И вот вылезла Двуглазка спокойно из-под бочки, и рыцарь был поражен ее дивной красотой и сказал:
- Ты, Двуглазка, наверное, можешь сорвать мне ветку с этого дерева?
- Да, - ответила Двуглазка, - это, конечно, сделать я могу, ведь дерево-то мое. - Взобралась она на дерево и легко сорвала ветку с красивыми серебряными листьями и золотыми плодами и подала ее рыцарю.
Тогда рыцарь и говорит:
- Двуглазка, что мне дать тебе за это?
- Ах, - ответила Двуглазка, - я терплю голод и жажду, нужду и горе с раннего утра и до позднего вечера; я была бы счастлива, если бы вы взяли меня с собой и выручили бы меня из беды.
Тогда посадил рыцарь Двуглазку на своего коня и привез ее домой в свой отчий замок. Там одел он ее в прекрасные платья, накормил ее досыта. И полюбил он ее, и обвенчался с нею, и отпраздновали они свадьбу в великой радости.
Как увез прекрасный рыцарь Двуглазку, стали завидовать сестры ее счастью. "А волшебное-то дерево останется у нас, - думали они, - хоть и нельзя сорвать с него плодов, а все же всякий будет останавливаться у нашего дома и к нам приходить да его расхваливать, и кто знает, где найдешь свое счастье!"
Но на другое утро дерево исчезло, а с ним и их надежды. Глянула Двуглазка из своей светелки в окошко, видит - стоит перед нею, к ее великой радости, дерево, - оно перешло следом за нею.
Долго жила Двуглазка в счастье и в довольстве. Но пришли раз к ней в замок две нищенки и попросили у ней милостыни. Глянула им в лицо Двуглазка и узнала в них своих сестер Одноглазку и Трехглазку, - они так обеднели, что пришлось им теперь ходить по дворам да выпрашивать кусок хлеба. Двуглазка позвала их к себе, приняла их ласково и о них позаботилась; и они от всего сердца раскаялись в том, что причинили своей сестре так много зла в молодости.