A pásztorfiúcska


Paimenpoika


Volt egyszer egy pásztorfiú, az minden kérdésre olyan okosan meg tudott felelni, hogy messze földön híre járt a bölcsességének.
Fülébe jutott a dolog a királynak is, de az egy szót sem hitt az egészből.
- Ostoba mendemonda, semmi más - jelentette ki, valahányszor a pásztorfiú bölcsességét emlegették előtte.
Hanem az udvarbéliek addig unszolták, míg a végén engedett a kérésüknek, és maga elé hívatta a fiút.
- Három kérdést adok fel neked - mondta. - Ha mind a háromra megfelelsz, fiammá fogadlak, s itt fogsz lakni nálam a palotában. De ha csak egyszer is elvéted a feleletet, mehetsz vissza a birkáidhoz!
- Uram királyom, állom a próbát - felelte a fiú.
Nagy csend lett a trónteremben, meg lehetett hallani még a légy szárnyának a zizegését is. Akkor a király föltette az első kérdést:
- Mondd meg nékem, hány csepp víz van a tengerben!
- Uram királyom - felelte a fiú -, csak arra kérlek, állítsd meg a világ valamennyi folyóját, ne hordjanak több vizet a tengerbe, amíg meg nem számolom, hány csepp van benne.
- Rendben van - mondta a király -, erre jól megfeleltél. Lássuk, megfelelsz-e a második kérdésemre is. Meg tudod-e mondani, hány csillag van az égen?
- Uram királyom, megmondom, csak előbb adass egy ív papirost. Hozták a király tollnokai máris a papirost. Kuncogva nyújtották át a fiúnak, azt hitték, azon akarja kiszámolni, hány csillag van az égen. A fiú azonban semmit nem számolt, hanem fogta a papirost, és telerajzolta parányi fekete pontokkal.
Annyi pontot pötyögtetett rá, hogy aki látta, nyomban káprázni kezdett tőle a szeme.
Mikor elkészült a rajzolással, átnyújtotta a papírlapot a királynak.
- Annyi csillag van az égen, ahány pont a papíron, csak össze kell számolni.
Most aztán megnyúlt ám a tollnokok képe is; megijedtek, hogy a király még utóbb velük számláltatja meg a pontocskákat.
A királynak pedig egyre jobban megtetszett a talpraesett pásztorfiú. Már egészen kedvtelve nézegette, mikor föladta a harmadik kérdést:
- Még csak azt mondd meg, fiam, hány percből áll az örökkévalóság. A fiú egy kicsit gondolkodott, aztán így felelt:
- Messze Pomerániában emelkedik a híres Gyémánt-hegy, akkora, hogy belefárad az ember, mire körüljárja. Arra a hegyre minden századik esztendőben leszáll egy parányi madárka, és hozzáfeni a csőrét. Mikorra az egész hegy elkopik ettől, akkorra telik le az első másodperc az örökkévalóságból.
- Jól van - mondta a király -, megálltad a próbát, egy bölcs sem felelhetett volna különbül. Mától fogva itt lesz a lakásod a palotámban, és ezennel ország-világ előtt fiammá fogadlak.
Olipa kerran paimenpoika, joka oli kuuluisa siitä, että hän osasi vastata viisaasti kaikkiin kysymyksiin. Maan kuningas kuuli hänestä kerrottavan, mutta ei uskonut näihin puheisiin, vaan kutsutti sen vuoksi pojan luokseen. Hän sanoi pojalle:
- Jos osaat vastata kolmeen kysymykseen, jotka asetan sinulle, niin otan sinut omaksi lapsekseni ja saat asua kuninkaallisessa linnassani.
- Mitkä ovat nuo kolme kysymystä? kysyi poika.
Kuningas sanoi:
- Ensimmäinen on: montako pisaraa vettä on valtameressä?
Poika vastasi:
- Herra kuningas, pysäyttäkää kaikki joet, niin ettei ainoakaan pisara enää juokse mereen, niin sitten sanon, montako vesipisaraa siinä on.
Kuningas sanoi:
- Toinen kysymys on: paljonko on tähtiä taivaan laella?
Paimenpoika sanoi:
- Antakaa minulle iso arkki paperia! - Sitten poika piirsi kynällä paperille niin paljon pieniä pisteitä, että niitä tuskin saattoi nähdä eikä lainkaan laskea, ja silmät menivät aivan sekaisin, kun niitä katseli. Sitten hän sanoi:
- Taivaalla on yhtä paljon tähtiä kuin pisteitä tällä paperilla, koettakaapa niitä laskea!
Mutta kukaan ei pystynyt siihen. Kuningas sanoi:
- Kolmas kysymys on: montako sekuntia on iäisyydessä?
Paimenpoika sanoi:
- Kaukana täältä on timanttivuori, joka on tunnin korkea, tunnin leveä ja tunnin syvä. Joka sadas vuosi tulee sinne pieni lintu ja hioo vuorta nokallaan. Kun koko timanttivuori on hiottu, niin silloin on ensimmäinen sekunti iäisyyttä kulunut loppuun.
Kuningas sanoi:
- Olet viisaasti ratkonut nämä kolme kysymystä, ja saat nyt jäädä asumaan kuninkaalliseen linnaani, ja minä otan sinut omaksi lapsekseni.